Tamás Gáspár Miklós halála után egy évvel a Partizán közzétette a filozófussal készített, eddig publikálatlan interjúját.

A 2020-as beszélgetés – ami egy nagyobb, végül elvetett anyaghoz készült – tipikus kései, pesszimista TGM-interjú: a reménytelenségről, a hanyatlásról, a gondolattalanságról beszél, a rá leginkább jellemző bonmot-kkal dobálózva. Azóta eltelt közel négy év, de nagyon nem változott a helyzet.

Senki nem szeretne ilyen világban élni

TGM azt mondta: „A rendszerváltás által megteremtett politikai és jogi szisztéma gyöngeségére fény derült: nem tudta megvédeni a magyar népet Orbán Viktor önkényuralmától. Nem volt rá alkalmas.” Szerinte a helyzet azért is elkeserítő, mert az ultrakapitalista, autokratikus, diktatórikus rendszerrel szembenálló ellenzék is ultrakapitalista, és egyetért az Orbán-rendszer legfelháborítóbb intézkedéseivel is, mint az egykulcsos adó vagy a világ legmagasabb áfája.

„Az antikapitalizmus, az nem csak, sőt nem is elsősorban manapság a munkásokra jellemző, vagy a szegényekre: az antikapitalizmus morális és esztétikai okokból átfogja a társadalmat. Senki nem szeretne egy olyan világban élni, még ha kedvezményezettje is a rendszernek, ahol mindenki anyagias” – mondta.

„Kapitalizmusban élni nem jó, nem kellemes, csúnya” – vélte TGM, aki ezt egy példával világította meg: „Hol képzelhető el, melyik magát tisztelő társadalomban, hogy egy világvárost, mint amilyen Budapest, megszórjanak ezekkel a giccsszobrokkal? Tehát nincsen olyan esztétikai tekintély már ebben a teljesen szétzüllött kapitalizmusban, amelyik azt mondja, hogy: »Hát kérem szépen, ezek nevetségesen csúnya, amatőr, dilettáns, vacak dolgok, tessék szépen innen ezeket eltakarítani.”

Egy másik példa: „Van még olyan világváros, ahol nem tudnak megtervezni úgy egy kövezetet, hogy ne legyenek hatalmas pocsolyák? (…) Az úri negyedekben mindenki bokáig jár a vízben! Mert az már közterület. Ott már semmi nem jó. Ott minden vacak. Ami közös, az nem ér semmit. Ez egy rossz társadalom, és ezt mindenki tudja.”

TGM elmesélte egy találkozását egy topmenedzserrel, aki 30 éves kora előtt már havi 6 milliót forintot keresett. „Én ilyen szubverzív dumákat életemben nem hallottam. Ő benne van a rendszer közepében, és úgy gyűlöli, ahogy én nem tudom, mert nincs annyi személyes élményem. Hát mikor ültem én egy tőkés vállalat igazgatósági ülésén? Soha. Ő gyűlöli őket, ezeket meggyilkolná” – mondta TGM, azzal viccelve, hogy aki igazi kommunistát akar látni, azt ott keresse.

Egy idült alkoholista is át tudja látni, hogy ezek marhaságok

„Ez egy nagyon boldogtalan, nagyon gonosz, nagyon romlott társadalom, és mindenki tudja, hogy az. Ez az érdekes dolog” – mondta TGM, aki szerint nem arról van szó, hogy az embereket megvezetik.

A menekültválság kormánypárti értelmezéséről például azt mondta: „Igen, az embereket megtévesztik, amikor azt gondolják, hogy a zsidók lefizetik az arabokat, hogy jöjjenek ide. Jó. Ez egy népies magyarázat, aminek az érvényét egyébként 3 percnyi gondolkodás révén egy idült alkoholista is át tudja látni, hogy ezek marhaságok.”

Szerinte az emberek nem azért hisznek az ilyen babonákban, mert azt gondolnák, hogy igaz, „hanem mert megspórolnak vele egy nagyon kellemetlen gondolatot, jelesül, hogy közreműködője vagyok, tagja, résztvevője és cinkosa egy olyan társadalomnak, amelyet megvetek”. „Hát ezt nagyon nehéz elviselni, ezt elismerem. Ettől lesz az ember fasiszta” – mondta a borzasztó helyzetről.

„Senki nem mondja azt, hogy: »Gyere velem, lesz itt még szebb világ!« Nem is hinnének neki, mert ez egy olyan világ, ahol az emberek effektíve mindenfajta reménytől idegesek lesznek, mert eleve hazugságnak tartják” – mondta TGM, aki el sem tudta képzelni, ebből hogyan lehetne kimászni.

A baloldal megbukott, mert nem sikeres

A régióban egyedülálló magyarországi anti-antifasizmussal kapcsolatban felidézte azt a cikkét, amiben leírta, hogy Magyarország az utolsó tengelyhatalom, „az utolsó ország, amelyik ezzel azonosul”.

De mindenfajta baloldali mozgalom megbukott, szerinte azért, mert szintén hordoz magában rettenetes bűnöket, a szovjet rendszer bűneit, még akkor is, ha nem azonosul velük. „Ma a szabadságszerető baloldalnak a forradalmi taktikától azért visszariadnak a vezető alakjai. Az erőszaktól. Ezért forradalmi baloldal nem nagyon van”, parlamenti úton pedig a kapitalizmust leváltani nevetséges gondolat – mondta.

„Sikerek nélkül a legnagylelkűbb mozgalmak is elhalnak” – mondta TGM, aki el tudta képzelni, hogy a katolikus és görögkeleti egyházakkal szemben a nesztoriánusoknak igazuk volt, de ki hallott róluk, miután vesztettek.

Barbarizálódás

„Lényegében arra vagyunk kárhoztatva, hogy egy olyan rendszernek a logikája szerint járjunk el a helyzetünk megjavítása érdekében, amiben nem hiszünk. Ki bízik a mai parlamentarizmusban? Senki. Én se, de senki más se” – mondta, kilátástalannak látva a helyzetet, de a helyzet már sokszor volt kilátástalan a történelemben, aztán mégis történt valami. „Olyan romláson és olyan tönkremenetelen és olyan züllésen és olyan bepiszkolódáson kell keresztülmenni, amiért mindenkit őszintén sajnálok” – mondta.

„Magyarországon valaki meghall valamit, egy mondatot, amely esetleg arra utal, hogy van valahol egy eszme, dührohamot kap” – mondta TGM, aki egyetlen olyan kultúrát ismert, ami annyira filozófiaellenes volt, mint a magyar, az pedig az ókori Egyiptom volt. Persze, „nagyon sokat züllött az egész világ”, de ezt a fajta prózaiságot és eszménytelenséget, ami itt mindig megvolt, a nagy szatirikus irodalmunk mindig bírálta.

Nincs gondolat, az értelmiség beszélni sem tud

Beszélt arról is, hogy 1989 előtt 40 éven keresztül olyan rendszer uralkodott Kelet-Európában, aminek nem volt vallása, a kultúra volt az egyetlen transzcendenciája. „A kelet-európai kultúrák azt a magas színvonalat, amit elértek a 60-as, 70-es, 80-as években, csak az ezzel arányos állami támogatás fejében tudnák elérni” – mondta TGM, aki szerint nálunk a közművelődés intézményei, amik részben a munkásmozgalom termékei voltak, teljesen eltűntek.

Szerinte az országban vannak tehetséges alkotók, akik érdekes dolgokat hoznak létre, csak a közönségük megszűnt. „Ma több ember megy el író-olvasó találkozókra, mert valahova el kell menni, mint ahányan könyvet vásárolnak. Tehát elbarbárosodtunk ilyen szempontból. Most gondoljuk el, hogy az újságokat olyan emberek írják, akik láthatólag életükben nem olvastak el egy könyvet. Hát a többes szám és egyes szám egyeztetése egy Csomolungmaként, megmászhatatlan hegységként emelkedik a legtöbb magyar értelmiségi elé” – mondta.

TGM úgy fogalmazott:

„Egy nyelvtanilag helyes, jó stílusú, magyaros mondat megfogalmazása teljes mértékben kívül esik a legtöbb magyar diplomásnak az életlehetőségein.”

Szerinte elképzelhetetlen, hogy egy román könyvben olyan helyesírási és nyelvtani hibákat tűrjenek meg, amik itthon mindennaposak. Azt mondta: „Az, hogy az ellenzék milyen ötlettelen… De hát mindenki ilyen ötlettelen! Miért pont az ellenzéki pártok? Miért nem pont a félkommersz művészszínház?”

Egy kis idő Orbán nélkül

TGM szerint a kormány alapvetően rombolást végez és mindenfajta invenció nélkül vagyont halmoz fel, de nem lát mély morális különbséget a kormány és az ellenzék között, utóbbitól a 2019-es önkormányzati választás után is látott antidemokratikus intézkedéseket.

Szerinte a jobboldali sajtónak igaza van, hogy az ellenzékiek azt gondolják, menjen el Orbán, mert bármi jobb helyette. „Schiffer Andrásnak is igaza van ebben, hogy ez az egyetlen programpontja [az ellenzéknek], csak arra nincs tekintettel, hogy ez a programpont azért nagyon komoly” – mondta TGM, aki szerint önmagában az, hogy egy ideig formálisan nem Orbán Viktor lenne hatalmon, pszichológiai értelemben nagyon sokat használna az országnak, amiben kamaszok nőttek fel úgy, hogy végig Orbán volt a miniszterelnök.

Orbán nem Ceaușescu

TGM azt mondta, bár a Ceaușescu-korszak legrosszabb idejéből nem látott semmit, mert ki volt tiltva Romániából, de őt arra a rendszerre az Orbán-rendszer nem emlékezteti, csak a retorikája, bár ahhoz hasonlót, mint amikor Orbán még népszerű volt, és voltak tömegtüntetések mellette, még látott Romániában. Orbán karizmatikus korszakában, különösen 2006 után, amikor óriási lelkesedés volt iránta, „voltak demokratikus aspektusai az ő autoritarizmusának, tehát a közönségére tekintettel volt valamilyen értelemben”.

Orbán akkoriban biztató beszédeket mondott, és bár a „Hajrá, Magyarország!” elég gügyének tűnik, azért a „Merjünk kicsik lenni!”-nél jobb szlogen volt, egy ideig lelkesítő dolog volt, de nagyon hamar megszűnt.

„Úgy nézett ki egy pillanatig, hogy ilyen populista-totalitárius irányba megy el egy ilyen szervezettel, de megint milyen okos volt Orbán Viktor, mert ő pontosan tudta, hogy ez pünkösdi királyság, ezért szüntette meg a polgári köröket: neki nem kellett egy olyan tömegpárt – mert a polgári körök voltak igazi pártja – amely fölbomlik, és elveszti a tagságát, inkább megszüntette őket” – mondta TGM, aki szerint ezért nem szorgalmazza már Orbán a békemeneteket és hasonlókat, mivel annak a korszaknak vége van. (Ebben nem lett igaza, azóta is volt Békemenet és elvileg lesz is még.)

Szürke, rosszkedvű rendszer

TGM szerint a nála idősebbeket ez a szürke, rosszkedvű, ismerős autoritárius rendszer az 1960-as évek elejére emlékezteti, de ez is csak egy hasonlat, a rosszkedvű ország csupa – eszmény nélküli – negatívumról hagyja magát meggyőzni:

• Ne jöjjenek ide az idegenek!
• Ne legyen rendetlenség!
• Ne pofázzanak a cigányok!
• Fogják be a szájukat az értelmiségiek!
• Ne avatkozzanak bele a jogvédő csoportok a mi homofóbiánkba meg a mi rasszizmusunkba!

Ez az egész konzervatív szempontból is kudarc

TGM szerint viszont ezek újfajta rossz élmények, mert nincs mögöttük az erőszak nagy fenyegetése, ami 1989 előtt mindig megvolt, mert lehetett tudni, hogy ott van a 100 ezer munkásőr, a 100 ezer rendőr, a 200 ezer katona meg a szovjet hadsereg, de ezek most nincsenek és nincs is rájuk szükség. Ráadásul ez a kapitalista rendszer nem kíván akkora azonosulást, mert viszi a piac, úgy-ahogy.

Emiatt az egész Orbán-rendszer konzervatív szempontból nézve is kudarc: egy konzervatív számára egy nemesebb világ, egy jobb stílus, egy tradíció feléledése eredmény volna, de ennek nyoma sincs. A könyvesboltokban nem is kaphatók Széchenyi István könyvei, „érthetetlen”, milyen ország ez – mondta.

Orbán erényei

TGM szerint Orbánnak jelentős teljesítménye, hogy hatalmon maradt annak ellenére, hogy nem szeretik. A hatalmas alkalmazkodóképességét is dicsérte, mivel Orbán és a pénzügyi vezetői gazdaságilag rendkívül érzékenyen követik a középosztály hangulatát, nagyon vigyáznak, hogy komoly jövedelemcsökkenés a felsőközéposztályban ne történjen.

Az ország viszonylag konszolidált ezen alacsony szinten – mondta TGM, aki szerint kész csoda, hogy néhány önfeláldozó ember még fenntartja azokat a szolgáltatásokat, mint a posta, a vasút vagy a statisztikai hivatal. „Itt azért csomó derék ember dolgozik, magam sem tudom, hogy miért” – mondta.

A beszélgetést azzal zárta, hogy szerinte „jelentős teljesítmény, hogy még mindig Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, és lehetséges, hogy még egy darabig annak fogják hívni. Tekintettel arra, hogy semmilyen államférfiúi teljesítmény nem fűződik a nevéhez, ez azért valami!”

link Forrás

TGM egyébként a legutolsó interjúját is a Partizánnak adta. A halála után a filozófus 10 remek írását ajánlottuk az olvasóknak. A 74 évesen meghalt egykori politikust tavaly január 31-én a Farkasréti temetőben temették el. Az életművét azóta is dolgozzák fel, posztumusz több könyve fog megjelenni, mint életében.