Alig jut pénz a budapesti független színházaknak, két év alatt közel 250 millió forinttal csökkentették a működési támogatást
Múlt pénteken jelent meg a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek működését és szakmai programjaik megvalósítását támogató pályázata, ismét hat kategóriában, összesen 830 millió forintot osztanak ki a függetleneknek.
A tájékoztatásból az a nem igazán elhanyagolható részlet kimaradt, hogy a KIM 2022-ben még 1,26 milliárd forintra írta ki a pályázatot, ezt tavaly 850 millió forintra csökkentették. Fontos az is, hogy a budapesti független színházak mennyi működési támogatást kapnak: 2022-ben 533,5 millió, tavaly 315 millió, idén pedig mindössze 286 millió forintot osztanak ki nekik, azaz két év alatt majdnem 50 százalékkal csökkentették a keretösszeget.
Mostohagyerekek
„Pontosan az a probléma a jelenlegi kulturális kormányzattal, hogy nem tudja vagy nem akarja az egész előadó-művészeti rendszer összefüggéseit megérteni. Úgy gondolkozik a kormány a struktúráról, mint egy süllyedő léghajóról, hogy ha valamit kidob, akkor minden rendben lesz, de ez nem igaz” – mondta a 444-nek Nagy Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) ügyvezetője.
„Takarékoskodni nem úgy kell, hogy azt mondják, mostantól nem feladata az államnak a függetlenek támogatása - bár közfeladatot látnak el -, mert ha így tesz, akkor valójában az egész kulturális szféra sokszínűségét torpedózza meg. A minisztérium tájékoztatása szerint a nézők 20 százaléka a független előadásokat látogatja, a kortárs tánc és a színházi nevelés meghatározó együttesei mind független szervezetként működnek. Ha az állam kiszáll, akkor megszűnik a hozzáférés lehetősége ezekhez a innovatív előadásokhoz.”
Fotó: Bankó Gábor/444
Nagy szerint mostohagyerekként bánnak a függetlenekkel. A finanszírozási tendenciákat nézve a budapesti színházak tavaly 150 milliót, idén 125 milliót kaptak, a budapesti táncegyütteseknek tavaly 85 millió, idén 66 millió jutott, az egész területet kiszolgáló befogadó színházaknak - MU Színház, Szkéné, Jurányi Ház - pedig a tavalyi 80 millió helyett 95 millió áll rendelkezésre ebben az évben, miközben egyetlen kőszínház átlagos éves állami támogatása több száz millió forint.
„A partvonalról szemlélve, ha csak részleteiben értelmezzük az új támogatási keretösszegeket, valaki könnyen mondhatja, hogy miért elégedetlenkednek ezek a függetlenek, hát a vidéki színházak többet kapnak, mint tavaly, de ez az emelés valójában nem emelés, csak a keretösszegek belső arányai változtak”.Nagy szerint nincsenek nyertesei a történetnek. „Tavaly a vidéki színházak 100 milliót kaptak, idén 135 milliót, és akkor jaj, de jó, fújjuk meg a trombitákat, milyen jól jártak. Hisz még ez is egy értelmezhetetlen összeg, főleg úgy, hogy 2022-ben az egész területre szánt működési keret még 1 milliárd 259 millió forint volt”.
Indoklás nincs
Mint mondta, a tavalyi csökkenést még magyarázták a háborúval és az elszabadult rezsiárakkal, most azonban a minisztérium már nem is indokol meg semmit, ez a pénz eltűnt a működési pályázatból. Ugyanígy tűnt el a pénz a kulturális TAO-támogatás helyébe lépő többlettámogatás pályázati rendszeréből is, fogalmazott Nagy.
A többlettámogatásról közvetlenül a kormány dönthet, soha nem nevezték meg, ki és mi alapján dönt. A szakma fontos feladatot ellátó műhelyei – például a tantermi előadásokat készítő Káva Kulturális Központ – működésük kis részére elegendő támogatást kaptak csak, sokaknak pedig egyáltalán nem jutott pénz. Közben Vidnyánszkyhoz is köthető, sok esetben valós művészeti eredményekkel nem rendelkező társulatok annyi pénzt kaptak, ami 4-5 független csoport éves működését is fedezni tudná.
„2019-ben Fekete Péter akkori kultúráért felelős államtitkár azt mondta, hogy egy átláthatóbb, kiszámíthatóbb, nyugodtabb rendszert építene, és hogy ez a pénz mindig rendelkezésre fog állni. Vidnyánszkynak is volt egy ígérete, hogy amíg ő itt van, ezt a 37 milliárdot az előadó-művészeti terület meg fogja kapni” – mondta Nagy. Ezt az ígéretet nem igazán tartották be.
„Színház lesz, a legnyomorultabb időkben is volt színház, és nem tudom, hogy mennyire tudatosan, de én azt gondolom, hogy a kormányzat igenis sokszor kihasználja a színházcsinálókat, mert tudja, hogy az ember legelemibb vágya a játék és az önkifejezés igénye. A minisztérium gyakran használja azt a hamis narratívát, hogy a függetlenek csak kérnek, azt már nem mondja el, hogy csak annyi forrást biztosít számukra, ami jó, ha a működési költségeik 20-30 százalékát biztosítja” – mondta Nagy, hozzátéve, hogy ennek ellenére az állami támogatás arányaiban ezen a területen hasznosul a legjobban.
„Persze mindig van az, hogy az ember azt gondolja, hogy ennél nem lehet lejjebb, de szerintem lehet. Az állam láthatóan kivonul a terület finanszírozásából.” Új működési modelleket kénytelenek kifejleszteni, és próbálnak kapcsolatokat kiépíteni a potenciális mecénásokkal. „Persze ehhez is az kellene, hogy kormányzati szinten azt mondják, hogy vizsgáljuk meg, milyen adókedvezményekkel vagy más ösztönző lehetőségekkel lehet elősegíteni a kultúra támogatását” – fogalmazott Nagy.
Nyáron, az Ördögkatlan fesztiválon beszélgettünk független színházcsinálókkal, akik egyetértettek abban: a támogatási döntésekben nem nagyon van logika, jelenleg kivéreztetés zajlik, és sok remény nincs is azzal kapcsolatban, hogy a helyzet jövőre vagy akár öt éven belül nagyon más lesz.