„A barátaimnak sem merek arról mesélni, hogy milyen valójában ez a kapcsolat” – bántalmazott nőknek üzen a 25 évesen meghalt fotós története

• 25 éves korában meghalt a Bánkitó Fesztivál fotósa, Bertók Krisztina. A nő öngyilkossága után szembesült az édesanyja arra utaló nyomokkal, hogy lánya a párkapcsolatában bántalmazás áldozata volt.
• Krisztina halála után a rendőrség arra hivatkozva nem végzett helyszíni szemlét, hogy nem a lakásában, hanem kórházban halt meg, nem foglaltak le tárgyakat sem.
• Beszéltünk a férfival, akivel a nő a haláláig párkapcsolatban volt. Tagadta, hogy bántalmazta volna a barátnőjét. Bűnbaknak érzi magát.
• A nő édesanyja azt üzeni azoknak, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, hogy kérjenek segítséget, és kapaszkodjanak ki belőle.

A Bánkitó Fesztivál fotósa, a korábban modellként is dolgozó Bertók Krisztina 2023. július 18-án, mindössze 25 éves korában meghalt. A nő öngyilkossága után szembesült az édesanyja, Takács Krisztina arra utaló nyomokkal, hogy lánya a párkapcsolatában bántalmazás áldozata volt. Az öngyilkosság mindig komplex tragédia, sohasem egyetlen, jól megfogható ok következménye, és Krisztina a saját magán elvégzett pszichológiai tesztek szerint is kezeletlen depresszióban szenvedett. Ugyanakkor az édesanyja szerint fontos beszélni a bántalmazásról, mert ami vele történt, lökést adhat a hozzá hasonló helyzetben lévő embereknek ahhoz, hogy lépjenek ki a kapcsolatból.

Miért egy ügyvédi irodában beszélgetünk most?

A rendőrség egyszerűen nem adta ki az anyagot a lányomról. Ügyvédi segítséggel kaptuk meg végül, ekkor szembesültem azzal, hogy nem hívták be azt, aki utoljára beszélt vele.

Ki volt az?

A barátja. Az apjával négy éve nem tartotta a kapcsolatot, őt mégis behívták. Azt, aki utoljára látta élve, akivel előtte összeveszett, őt meg nem. A kisebbik lányom beszélt a fiúval, és neki mondta, hogy együtt voltak, összevesztek, ő elment enni, és mire visszament… Nekem az is furcsa, hogy egy pár úgy összeveszik, hogy az egyikőjük megöli magát, a másikuknak meg nincs gyomoridege, hanem beül valahova enni.

Ez a fiú. Amikor 2022 nyarán összeismerkedtek, nagyon sok jó dolgot mondott el Kriszti róla. Hogy mindig megpróbál a kedvében járni, elmosogat, főz neki, megcsinál egy csomó dolgot, amit a nők többsége nem kap meg. Hogy milyen kedves, mennyit beszélgetnek. Utána egyszer küldött egy képet, ahol szétvágva van a keze a srácnak, és írta, hogy most műtötték meg a kórházban, merthogy elvágta egy pohár a kezét. Néztem a kezét: hogyhogy nem belül vannak a vágások, ha pohár vágta el? Kérdeztem Krisztit, hogy vágta el így pohár. És mondta, hogy hát, igazából szétverte a poharat. Akkor mondtam Krisztinek, hogy szerintem ne maradj vele, mert hogyha egy ember ilyen indulatos, akkor előbb-utóbb téged is bántani fog. Azt mondta, hogy akit szeret, azt nem bántja. Visszakérdeztem: „És ha nem fog szeretni már?” Innentől kezdve nekem Kriszti semmit nem mondott a kapcsolatukról.

Milyen volt Kriszti, mielőtt megismerte volna a fiút?

Mindenki szerint, aki csak ismerte, olyan lány volt, aki mindig ki tudott állni magáért. Az apja nem kért tőle bocsánatot, pedig minden oka megvolt rá, hogy ezt elvárja tőle – ő nem beszélt négy éve az apjával. A munkahelyén: volt olyan, hogy felhívott egyszer, hogy „anya, én felmondtam”. Hogyhogy felmondtál? Azt mondta: „úgy beszélt velem a főnököm, hogy mondtam, hogy nem gondolta tán, hogy itt fogok maradni, és hagyom, hogy így beszéljen velem valaki?”. És felmondott. De másokért is kiállt már egészen kicsi korától kezdve. A lányom olyan volt, hogy nem ment el szó nélkül a bántalmazás mellett, hangot adott a véleményének. Hat-hét éve egy bántalmazott csecsemő miatt beszólt a gyermekvédelemhez. Én nem is ismerek hasonló embert, aki ennyire kiállt volna másokért és magáért. De annyira leépítette ez a fiú, hogy egyszerűen nem ismertünk rá.

Miben változott meg?

A férfi alázta, és a legdurvább az volt, hogy el is hitte magáról, hogy a fiúnak igaza van. Teljesen magára maradt, annyira szégyellte ezt a kapcsolatot, hogy nem beszélt róla senkinek.

Mikor hozzánk jött karácsonyra, akkor mondta Kriszti, hogy terhes. És fogalma sincs, hogy akarja, nem akarja. Kriszti mindig felelősségteljesen élt. Egyszerűen nem vigyázott rá a fiú. Aztán december 29-én el is vetélt, akkor pedig otthagyta magára. Mintha mi sem történt volna.

A húgát sem avatta be?

A húga győzködte, hogy szakítsanak, és a húgának mindig meg is ígérte. Akkor mindig megörültünk, hogy na, jól van. Eddig minden kapcsolatában meghozta azokat a lépéseket, amiket meg kellett. De ez a fiú: ha szakított is vele, ahogy kereste, már ment. Nem tudott neki nemet mondani.

Voltak Krisztinának korábban is pszichés nehézségei?

Egyszer volt olyan tizenhat éves korában, hogy a kapcsolatát titkolta előlünk, nem bírta tovább ezt a titkolózást, és akkor bevett egy pár szem gyógyszert. De azonnal szólt saját maga, szóval nem volt életveszélyben. Akkor kórházba vittük, és utána ő évekig tartotta a kapcsolatot az ott dolgozókkal, sőt, dolgozott is pszichiátriai betegek között recepciósként. Kriszti nem volt egészségügyi dolgozó, de volt olyan, hogy mikor ment hozzá egy beteg új időpontot kérni, miután végzett az orvosnál, akkor Kriszti észrevett valamit, és bekopogtatott az orvoshoz, szólt, hogy ellenőrizzék, biztos jól van-e beállítva a gyógyszere. És kiderült, hogy igaza volt. Így kiállt mindenkiért.

Neki nem volt diagnózisa? Nem volt depressziós?

Az volt szerintem a végén, de nem volt diagnosztizálva. A másik dolog: ő volt a fotósa Máté Gábor előadásának, kapott egy könyvet, hallgatta az előadásait. Az egyik sématerápiás könyvnek meg ő volt a grafikai szerkesztője. Tudta, kihez kéne fordulni, de valamiért nem bírta megtenni. Az orvosi leletek között, amikor megvizsgálták, ott volt, hogy stressz kardiomiopátia, megtört szív szindróma.

Öngyilkosságról beszélt?

Nekem egyáltalán nem. Ha én erről tudok, egyből beutaltattam volna, akármennyire is tiltakozik. A fiút meg feljelentettem volna bántalmazásért. Csak a húgának mondott el egyszer egy ilyet, hogy gondolt rá, hogy öngyilkos lesz, de aztán meggondolta magát, mert van ő olyan erős, hogy ebből kimásszon. És nekem a húga nem mondta el, mert attól félt, hogy vele is megszakítja ezt a bizalmas kapcsolatot.

Annyira össze lett törve, hogy nem látta a valóságos önmagát. Sose akart minket terhelni, szerintem nekem azért sem mondott el dolgokat, mert úgy volt vele, hogy nekem megvan a saját bajom. A rendőrnő is azt hajtogatta, hogy többet kéne beszélgessek a gyerekeimmel.

Máskor is kapott efféle megjegyzést?

Azt mondta nekem a betekintéskor a rendőrnő, hogy jobb lenne, ha nem szednék antidepresszánst, mert azok eltompítanak. Miért ad nekem orvosi tanácsot? Mikor mondtam a rendőrnőnek, hogy látni akarom a boncolási jegyzőkönyvet, azt mondta, hogy: „Miért, mit akar, megtudni, hogy mekkora volt a mája?”

Látta vagy látja utólag közvetlen előjelét annak, hogy a lánya öngyilkosságra készült volna?

Percekkel előtte küldött még rövid üzeneteket, nekem például: „Mi újság, hogy vagy? Mesélj!” Az öccsének is, hogy „hogy telik a nyár, jó lenne találkozni” – ilyeneket írt.

Találkozott a lánya barátjával Krisztina öngyilkossága után?

Igen, a kórházban, amíg Kriszti kómában volt. Annyira természetellenes volt, bárhová néztem, mindig azt láttam, hogy néz ez a fiú. Egy könnycseppet nem láttam rajta, semmit, csak nézett. Napok után is fura érzés volt bennem, hogy miért nézett úgy, és gondolkodtam, hogy de hát mi járhatott az eszében, mit látott rajtam. Rájöttem, hogy végül is a világ legnagyobb fájdalmát éppen akkor éltem meg.

A kulcsot napokig nem adta vissza. Amikor ott az intenzíven nyújtottam a kezemet, hogy adja vissza a lányomnak a kulcsát, hátat fordított nekem. Befizetett annyit a bankszámlámra, hogy az anyagi károkat fedezze, ami ott a lakásban keletkezett. Minthogyha ezzel le lennénk nullázva.

Voltak fizikai bántalmazásra utaló nyomok?

A boncolási jegyzőkönyv szerint volt Kriszti bokáján egy 3 centi hosszú, 1 centi mély metszett seb. Valami beleállt a lábába. Nem tudjuk, hogy mikori, nem lett megállapítva semmi.

Június 9-én összetörte a fiú Kriszti lakását, a telefonját, az ajtót. A monitorját is szétverte, és az összetört darabokkal dobálta Krisztit. A szőnyeg tele volt apró szilánkokkal. Egy pudingot úgy a falhoz vágott, hogy 3’60-as belmagasság mellett a plafon is tiszta puding volt. Kriszti a húgának írt, hogy nem tudna-e neki kölcsönadni egy telefont, mert a fiú összetörte a telefonját. És akkor a húga meg a párja átmentek azzal, hogy elzavarják onnan, és Krisztinek segítségére lesznek, de Kriszti nem engedte be őket. Ott volt bent a fiú. A húga szerint Krisztinek kisebb szorításnyomok látszódtak a nyakán és a kezén.

A combján dagadt, vörös nyomok voltak, ezt később le is fotózta Kriszti. A húga megtalálta a gépén, át is küldte a rendőrségnek. Ezt nem kézzel csinálták: vaskos hurka volt a combján. Ezek után a húga próbálta rávenni, hogy menjenek a rendőrségre, de Kriszti akkor azt mondta, hogy de hát ő is védte magát, meg ő is bántotta a fiút.

Ő konkrétan bemérte a Krisztit. Máté Gábor azt mondja, hogy a ragadozók pontosan tudják, hogy ki az áldozat. Igazából egy pedofil sem találomra választ, hanem pontosan tudja, hogy ki lesz az, aki nem fogja jelezni. Krisztiben szerintem ez a megmentési vágy volt még erős, látta benne a sérült gyereket, akiből ilyen ember válhatott. Meg akarta úgymond menteni azzal, hogy segít neki megváltozni.

Rengeteg könyvet olvastam már erről, amióta ez megtörtént, ugye a saját magam vétkét is kerestem, hogy én mivel járultam hozzá ahhoz, hogy Kriszti ilyenekhez tudjon kötődni. A gyerekkorában milyen sérülések érhették? Ő volt az első gyerekem. Kétéves volt az öccse, amikor az édesanyám áttétes rákos lett. Azt nézte, hogyan tudna terhet levenni rólam. Úgy volt rá minőségi időm, hogy ha kevesebb teher jutott rám. Ez a személyiséget befolyásolta: azt hitte, hogy neki akkor jár a szeretet, ha ő tesz érte.

Azt tudja, hogy a rendőrség végül is miért nem beszélt a férfival?

A rendőr azt mondta, hogy azért nem hívták be, mert nem tudták a címét, csak egy telefonszám volt. Nem itt él, csak itt tanult. Amikor beküldtem a címét a rendőrségre, azt írták, már nem releváns.

Miért döntött úgy, hogy beszél minderről egy újságírónak?

Azt szeretném, hogy azok a nők, vagy akár férfiak, akik hasonló helyzetben vannak - mindenki, aki bántalmazó kapcsolatban él – önmagukat válasszák. Nem kell a másikat választani, önmagukat válasszák! Vannak lehetőségek, kérjenek segítséget, és kapaszkodjanak ki ebből, mert nem véletlenül hívják azokat az embereket túlélőnek, akik ebből kiszállnak. Meg a bántalmazók: hogy erősíti-e ezt a részt magában, vagy pedig ő maga segítségért fordul, és nem fog egy szörnyeteggé válni, aki tönkreteszi más emberek életét – ez mindenkinek a saját választása. És nem lehet felmenteni egy ilyen embert akkor sem, ha gyerekkori trauma miatt lett ilyen.