A cikk szerzője Jójárt Krisztián, a John Lukacs Intézet kutatója.

Oroszországban a hétvégén elnökválasztást tartanak, melynek legitimitása még orosz mércével mérve is példátlanul alacsony. A sztálini korszak óta most a legtöbb a politikai foglyok száma, és az ország két éve vívja a második világháború óta legnagyobb fegyveres konfliktusát – melyet a Kreml továbbra sem hajlandó háborúnak nevezni –, a korai szavazás pedig a 2022 őszén illegálisan annektált négy ukrán megye orosz ellenőrzés alatt álló részein már le is zajlott. E körülmények között az elnöki adminisztráció nem titkolt célja, hogy 80% körüli eredménnyel válasszák újra Vlagyimir Putyint, 80%-os részvétel mellett. Ennek érdekében a Kreml semmit sem bíz a véletlenre.

A 80% feletti szavazati arány eléréséhez minden „technikai feltétel” adott: az online szavazás intézményét már 29 régió lakói vehetik igénybe, mintegy 48 millió ember, a választásra jogosult népesség 40%-a. Ezek a régiók egyben a hatalom számára legproblémásabb területek, ideértve a Krímet is, miközben az elektronikus szavazás hitelességének ellenőrzésére semmilyen mód sincs. Magyarul, a Putyinra legkisebb arányban szavazó régiókban a választókat igyekeznek az online voksolás irányába terelni, aminek anonimitásában aligha bízhat meg jó szívvel a választópolgár, annál inkább leadott szavazatának eltérítésében.

A magas választási részvétel garantálása érdekében az elnöki adminisztráció a Krím elcsatolása – a Kreml szóhasználatában „visszatérése” – után érzett eufória emlékét próbálja meg feleleveníteni az orosz nép körében, ezért a szavazás idejét annak tízéves évfordulójára időzítette.

Csendes évforduló

Ezek után meglepő, hogy az elnökválasztási kampány meglehetősen fékezett habzással zajlik Oroszország szerte, de leginkább éppen a Krímben. Egy helyi lakos beszámolója szerint otthonról munkába menet 30 útmenti óriásplakátból csak 2 olyat látott, amely a választáshoz kapcsolódik. A választásra való csendes készülődés tulajdonképpen érthető. Amikor a krímiek 2014-ben „népszavazáson” döntöttek az Oroszországhoz való csatlakozásról, akkor a jövőképükben aligha elaknásított tengerpart, ukrán drónok meg felrobbanó lőszerraktárak szerepeltek.

De nem csak a kampány körül honol csend. Az orosz haderőhöz köthető portálok sem verik nagydobra a Krím-félsziget elcsatolásának évfordulóját. Pedig alkalom éppenséggel volna rá: 2015 óta február 27-e a különleges műveleti erők napja Oroszországban, egy évvel korábban ugyanis azon a napon tűntek fel először az azonosító jelzés nélküli „kis zöld emberkék” a Krímben.

Aznap hajnalban a szedettvetett katonai és civil ruházatot viselő, ám a legmodernebb orosz kézifegyverekkel és felszereléssel ellátott kb. 50 fős különítmény elfoglalta a krími parlament szimferopoli épületét. Ez jelentette a 2013-ban a vezérkar közvetlen alárendeltségében, és nem titkoltan nyugati mintára felállított különleges műveleti erők (SzSzO) debütálását. Ehhez képest Putyin a különleges műveleti erők napján elmondott köszöntőjében csupán egy félmondatban emlékezett meg azok krími műveletben játszott szerepéről, miközben Szergej Sojgu védelmi miniszter kurta gratulációjában említést sem tett a tíz évvel korábban történtekről.

Pedig 2014-ben még sokatsejtetően és szerénytelenül úgy felelt az orosz katonák krími eseményekben vállalt szerepét firtató kérdésre, hogy „nehéz fekete macskát keresni egy sötét szobában, különösen, ha nincs is ott. Még inkább ostobaság, ha a macska okos, bátor és udvarias.” Később utasítására még könyv is született „Különleges művelet: Krím - 2014” címmel. Egy évvel az események után egy két és fél órás dokumentumfilmben Putyin már nyíltan beszélt az orosz fegyveres erők szerepéről a Krím elcsatolásában. A film objektivitásáról sokat elárul egyébként, hogy rendezője, Andrej Kondrasev munkájáért állami kitüntetésben részesült, 3 évvel később pedig az Összoroszországi Állami Televíziós és Rádiós Műsorszóró Vállalat igazgatóhelyettese, tavaly pedig a TASZSZ vezérigazgatója lett.

Az események után tíz évvel tehát egyáltalán nem titok, hogy milyen szerepet játszott az orosz haderő a Krímben 2014-ben, vagyis bizonyosan nem arról van szó, hogy ne lehetne írni arról nyilvánosan. A hallgatás oka ezért talán az lehet, hogy éppen a krími művelet sikerének túldimenzionálása volt az, amely elhitette a Kremllel, hogy a 2014-es „különleges művelet” megismételhető nagyban is Ukrajna ellen.

A „ragyogó sikerként” eladott orosz rulett