Vívótermet avatott pénteken Halásztelken Kövér László házelnök, aki hol groteszk, hol szürreális, hol apokaliptikus, de mindenképpen az ép elme határát súroló eszmefuttatásokra szokta felhasználni az ilyen helyzeteket. Vér- és nyálcsorgató kommentelők a pokol küszöbén, a luciferiánusok legyőzése, a még velünk élő második világháború, tiszteletbeli székellyé avatás, hasznos idióták és identitásterrorizmus, hogy csak néhányat említsek.
A halásztelki vívóteremben, aminek átadásakor, csak remélni merjük, kard, tőr vagy párbajtőr segítségével vágták át a felgyülemlett politikustömegek a nemzetiszín trikolórszalagcsíkot, új, egy mondatba koncentrált szintet lépett a Kövér László-i értelemben vett metafizikus zagyvaság.
„Egy vívóteremben a hely szellemének legerősebb vonása a szabadság, és egy, a magyar reformátusok által létrehozott és használandó vívóteremben pedig különösképpen így kell ennek lennie.”
Ezt mondta az ország egyik legfőbb közjogi méltósága az MTI szerint. Számos kérdést vet fel ez. Miért lenne egy vívóterem szellemének legerősebb vonása a szabadság? (Gyorsan két embert értem el, aki korábban vívott, egyiküknek sem a szabadság jutott eszébe „a hely szellemének legerősebb vonásaként”.) Milyen más vonásai vannak még egy vívóteremnek? (A gyorsan átizzadó, rettenetes szagot árasztó plasztronokon kívül.) Miért kellene ennek „különösképpen” így lennie egy reformátusok által „létrehozott” (jó, hogy nem teremtett) vívóteremben? Vagy pláne magyar reformátusok által. Valóban csak a református „által használandó” lesz a vívóterem?
Kövér László kérdéseket vetett el, és válaszok nélkül hagyott bennünket. Ez annál is szomorúbb, mint amikor odáig csavarodtak az agytekervényei, hogy luciferisták, illuminátusok, jakobinusok, bolsevikok és globalisták után transzhumanisták akarják kiölni az emberekből az Isten utáni vágyat.