Gyurcsány Ferenc még csak kérdéseket tesz fel, az MSZP társelnökei már lemondtak, a június 9-én újabb történelmi vereséget szenvedő baloldal pártjai a túlélésért küzdenek, akár teljesen új szervezetekre lenne szükség, mondják. Hogy kikkel, egyelőre teljesen homályos.

Az EP-választások 34 évvel a rendszerváltás után elhozták a magyar baloldal, vagy legalábbis a magukat így meghatározó erők totális amortizációját. Hogy ebből lehet-e még visszaút, a nemzetközi példák alapján nem egyértelmű. Lengyelországban, miután 2005-ben megbukott az állampárti múltja után ott is reformista irányt vevő baloldal, soha nem tudtak újra meghatározó szereplők lenni, 2015-ben a Szejmből is kiestek.

A magyar baloldalon most attól tarthatnak, hogy Közép-Európa kedvenc politikai közhelye, a varsói gyors, ha lassan is, de újra megérkezhet Budapestre, és a baloldal nálunk is hosszú távon eljelentéktelenedhet.

A magyar baloldal 2006-ban látványos lejtmenete a folyamatos Fidesz-kétharmadok ellenére sokáig viszonylag lassan haladt. Bár a jobboldali kormánypárt a számára több szempontból kedvezőre faragott választási rendszerben egymás után négyszer került minősített többségbe, az előbb az MSZP, majd egyre inkább Gyurcsány és a DK által uralt baloldal úgy is biztosíthatta saját szervezeti túlélését, hogy nem voltak képesek meghaladni a maguk maximum 25 százalék körüli eredményét.

Ezzel ugyan a kormányváltáshoz más ellenzéki pártokkal összefogva sem volt egyszer sem valódi esélyük, de a meggyengülő Parlamentbe azért biztosan bekerültek, és több város és fővárosi kerület helyi politikájában tudtak legalább helyi szinten meghatározó szereplők maradni, miközben maga a helyi szint egyre inkább jelentőségét vesztette a Karmelitából irányított magyar politikai életben. Ebben nagy változás még 2022 után sem következett be, amikor a Fidesz minden korábbinál jobb, 54 százalékos eredményt ért el.

A baloldal teljes összeomlásához nem egy még tökéletesebbre csiszolt fideszes állampárti kampánygépezet kellett, hanem egy érdemi szervezeti háttér nélküli egyszemélyes politikai vállalkozás berobbanása, aminek ideológiai arcéle egyelőre alig látszik, éppen ezért viszont megfelelő projekciós felület ahhoz, hogy a kettős, a Fidesszel és az eddigi ellenzékkel szemben egyszerre leadott protestszavazatok oda gravitáljanak.

Gyors lefolyású állapotromlás

Magyar Péter politikai szerepvállalása három hónap alatt megrengette az eddigi ellenzéket: miután a Tisza párt bejelentette indulását, a DK-MSZP-Párbeszéd közös listájának támogatottsága meredeken bezuhant. Bár Kunhalmi Ágnes, az MSZP azóta lemondott társelnöke a választás után először még arról beszélt, hogy „a hazai baloldal volt, van és lesz, a hazai baloldalt megőriztük”, a nyolc százalékos választási eredmény ezt csak mérsékelten támasztja alá.