Az is elég, ha izgalmas – megszűnik-e a válogatott foci, ha a klubok ennyivel jobban játszanak?
A kialakult konszenzus szerint a foci-Eb elég szar volt. Akadt, aki ezt árnyaltabban fogalmazta meg, de az általánosnak mondható csalódottság mellett volt még egy sűrűn visszatérő szónoki kérdés az értékelésekben:
a 2024-es Európa-bajnokság fényében van-e egyáltalán jövője a válogatott focinak?
A kérdés azért szónoki, mert a legtöbben olyan hangsúllyal teszik fel. Magyarán, egyből éreztetik is, hogy a helyes válasz a nem. Gazda Albert kollégám nem hisztis kivétel, hanem tizenkettő egy tucat átlagnéző volt, amikor azzal ült be az Eb-t értékelő podkasztunkba, hogy ő soha életében nem néz többet nagy focitornát.
Ebben az írásban azt próbálom meg körüljárni, hogy tényleg harangoztak-e a sok éve leszólt válogatott focinak. Ami manapság lényegében egyet jelent a két nagy tornával, vagyis a világ- és az Európa-bajnoksággal.
Természetesen én sem tudom, hogy vége-e dalnak, ahogy senki. De elgondolkodtam azon, hogy feltétlenül így kell-e lennie. Elemzésemet a következő tézisekre alapoztam:
- Felesleges sóhajtozni az aranykor után, a válogatott foci mindig is sokkal gyengébb színvonalú volt a klubfutballnál, nem is lehetett másmilyen.
- A FIFA következő vébén debütáló új lebonyolítási rendje egy alkalomra szinte garantáltan ki fogja végezni a tornát mint meghatározó közösségi szórakozást.
- Ez azonban közel sem azonos a válogatott foci halálával, aminek eleve nem is feltétlenül az a lényege, hogy olyan színvonalas legyen, mint a klubfoci.
- A legnagyobb vicc az, hogy a kiutat talán éppen a sokszor joggal utált és lemaffiázott UEFA mutatja meg a kétségtelen válságból, méghozzá a Bajnokok Ligája előre kinevetett új lebonyolítási rendjével.
Régen is szar volt minden, mármint relatíve
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!