Fejenként 203 784,66 forint

– ennyit költöttünk július végéig választott képviselőink és kormányunk útján az államadósság kamatainak kifizetésére, legalábbis a legfrissebb, 9,6 milliós alatti népesedési adatokkal számolva. Ez fejenként havonta majdnem 30 ezer forintot jelent, ami több annál, mint amennyit az állam a két gyereket nevelő családoknak családi pótlékként kifizet, de kicsivel több annál is, mint az évek óta bebetonozott minimálnyugdíj összege (28 500 forint).

Ha a fejenkénti havi néhány tízezer forint sok szempontból nem is tűnik soknak – a nemrég nyilvánosságra került adatok szerint például Várkonyi Andreának tavaly naponta 2,2 millió forintnyi osztalékjövedelmet sikerült kitermelnie –, összeadva horribilis számról van szó. Az idei első hét hónapban a magyar állam 2217 milliárd forintot költött kamatokra, de a bevételekkel csökkentett nettó kamatkiadása is nagyságrendileg hasonló volt: 1953,2 milliárd forint. Tehát ennyi pénzt vittek el az adósság költségei úgy, hogy maga az államadósság nem is csökkent.

Az államadósság alakulására később még visszatérünk, de nézzük, hogy ez az 1953,2 milliárd forint önmagában is, a trendet tekintve is miért aggasztó – mert igencsak az.