„A Magyar Demokrata szerkesztősége elnézést kér olvasóitól és minden érintettől Ungváry Zsoltnak a lapban szakmai figyelmetlenségből közölt publicisztikájáért, ami az emberi méltóságot sértő tartalommal jelent meg”.
Ez a közlemény jelent meg a Demokrata honlapján pénteken, három nappal azután, hogy publikálták Ungváry Zsolt Alternatív című cikkét.
A címben szereplő alternatív arra utal, hogy Ungváry beteges részletességgel képzeli el, hogy egy alternatív valóságban hogyan kérte volna meg Donáth Anna édesanyja 1986-ban a nőgyógyászát, hogy az abortuszt végezzen el rajta. És ha ez megtörténik, akkor Budapesten lett volna idén az olimpia, a Duna fölött hologram formájában megjelenhetett volna a kereszt, „az ország keresztény múltjára utalva”. (Ezen a ponton jegyezte meg a cikkről beszámoló Szily László kollégám azt, hogy „a fogalmazás, pontosabban a múltidő használata meglepően pontos, a kormánypárti szerzőnél ember nem lehet messzebb a kereszténység bármely tanításától”.)
Ungváry természetesen eljut odáig is, hogy „a záróünnepségen a második ciklusa végén járó Trump elnök barátjától, Orbán Viktor miniszterelnöktől jelképesen átvette az olimpiai zászlót. Az éremtáblázaton a kínaiak, amerikaiak és oroszok mögött a negyedik helyen végeztünk.”
Az embertelen cikk miatt sokan tiltakoztak, de Aradszki András érdi fideszes parlamenti képviselő például a cikk megjelenésének másnapján büszkén posztolta ki, hogy elismerő oklevelet adott át Ungvárynak.
A cikk szerzője ugyanis könyvtáros-tanár, történelmet tanít gimnazistáknak. Az elismerést még augusztus 20-a alkalmából kapta a Belügyminisztériumtól.
A Demokratában rendszeresen publikáló Ungváry a hetilapban egyébként így mutatta be magát: „Az írásban – a politikai publicisztikában különösen – az igazságérzet vezérel, összekapcsolódva a pedagógusi lelkületből fakadó tanítási vággyal. Elsősorban magyarként és keresztényként szeretném felmutatni azokat az értékeket, amiket az életben legfontosabbnak tartok, s amelyeket számtalan veszély fenyeget”.
Ungváry nemrég arról írt publicisztikát, hogy „a hanyatló, számunkra érthetetlen, de objektíve is életidegen kultúrájú Nyugat és a felemelkedő, sok dologban rokon Kelet” közül utóbbi mellett kell döntenünk.
Ungváry ezután magyartalannak bélyegezte a latin betűket
„a pogánynak bélyegzett, bár hangzóanyagunkhoz remekül idomuló rovásírást lecseréltük a szegényes hangzókészletű, ezért a magyar nyelv leírására alkalmatlan latin betűkre”
majd javaslatot tett a kínai írás bevezetésére:
„ezzel az erővel megtanulhatjuk a kínai jeleket is, 800 év alatt azokat is majd csak a magyar szabályokhoz igazítjuk”.
Ungváry egyébként termékeny író is, az Oktatási Hivatal speciális honlapján több, iskolai ünnepségeken előadható darabját ajánlják a magyar iskoláknak.