A háború utáni Marshall-segély minimum kétszeresét kellene Európának rövid időn belül befektetésekre fordítania, hogy ne maradjon le teljesen Amerikától és Kínától, és képes legyen finanszírozni a társadalmi modelljét – ez az egyik fő üzenete Mario Draghi nagy figyelemmel kísért jelentésének az EU versenyképességének jövőjéről.

Draghi az Európai Központi Bank (EKB) nagy tekintélyű exelnöke, hozzá kapcsolják az euróövezet megmentését a görög majdnem államcsőd után. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy éve őt kérte fel: adjon stratégiai választ arra, hogy mit kell tennie Európának, hogy ne maradjon le a világ többi részétől.

Draghi nemcsak az európai gazdaság- és iparpolitikát helyezné új alapokra, hanem a politikai döntéshozatalt is: átalakítaná a Bizottság és az Európai Tanács szerepét, és megvonná a tagállamoktól a magyar kormány által különösen kedvelt vétó lehetőségét.

A 400 oldalas jelentést hétfőn hozta nyilvánosságra Draghi, és máris nyilvánvaló, hogy sokat fognak még hivatkozni rá. Az azonban, hogy a javaslataiból mi valósul meg, leginkább az Európai Tanácson, vagyis a 27 tagállam vezetőin múlik, de a konfliktusok borítékolva vannak.

Von der Leyennel is – hiszen a Bizottság német elnöke sokkal óvatosabb például a nagy európai hitelfelvétellel szemben, és ezt több tagállam is ellenzi. Márpedig Draghi gigantikus beruházásélénkítést javasol. Ezt nagyobb részben magánbefektetőktől várja (az európai szabályozás itt beruházásélénkítő lépésekkel, összehangoltabb politikával és a nagyvállalati fúziókkal szemben megengedőbb hozzáállással tud segíteni Draghi szerint), de emellett jelentős uniós hitelfelvételt is szükségesnek tart.

A Draghi-jelentés azzal számol, hogy az Európai Uniónak évi közel 800 milliárd eurót kell befektetnie, hogy kihúzza a tömböt az alacsony termelékenység és a gyenge növekedés csapdájából. Ez nagyjából a GDP 5 százalékának felel meg; a nagyságrendet jelzi, hogy a II. világháború után Nyugat-Európát újraindító amerikai Marshall-segély arányosan nem egész 2 százalékot tett ki.

Ezt a hatalmas befektetésnövelést Draghi egzisztenciális kihívásnak tekinti, drámai reformok nélkül szerinte Európa még inkább le fog maradni.