Amikor július 21-én Joe Biden visszalépett az elnökjelöltségtől, az interneten néhányan megjegyezték, hogy egyébként a demokratáknak van olyan politikusuk, aki a pártban – és a szélesebb közvéleményben is – általános megbecsülésnek örvend, korához képest szellemileg friss, legmagasabb szintű fehér házi tapasztalattal rendelkezik, és alkotmányosan még be is töltheti újra az elnöki tisztséget.

Nyilván ez nem volt komoly gondolat: a 100. születésnapját kedden ünneplő, több mint másfél éve hospice ellátásban ápolt, a nyilvánosság előtt utoljára felesége tavaly novemberi temetésén mutatkozó Jimmy Carter már öt évvel ezelőtt is arról beszélt, hogy szükség lehetne a politikában életkori felső korlátra, mivel ő már 80 évesen se tudta volna megfelelően ellátni az elnökként megtapasztalt feladatokat. De a kerek évforduló önmagában mutatja azt, hogy Carter még élete végéhez közelítve is dacol az esélyekkel – az pedig, ahogy a személye és elnöksége átértékelődött az elmúlt évtizedekben, egy reménysugár lehet Biden számára, hogy az ő történelmi megítélése is kedvezőbb lehet.

Az Egyesült Államok 39. és 46. elnökeit a mindkettőjük által megtapasztalt nehéz politikai körülményeknél jóval több is összeköti, de az tény: a 19. század közepe óta a demokrata párti elnökök közül csak ők ketten nem tudtak egy kitöltött teljes mandátumnál több időt a Fehér Házban tölteni. (Bidennel ellentétben Carter persze újraindult, de 1980-ban Ronald Reagantől vereséget szenvedett. Két korábbi demokrata elnök – Harry Truman és Lyndon Johnson – visszalépett a lehetséges újraindulástól, ám ők egynél több ciklusig voltak hivatalban, mivel korábban alelnökként megörökölték a posztot. John F. Kennedy 1963-ban merénylet áldozata
lett, így első ciklusát se tölthette ki.)

Mindketten komoly kihívásokkal szembesültek otthon és külföldön egyaránt, ami miatt elnökségük jelentős részében gyenge népszerűségi mutatókkal rendelkeztek. Amikor még úgy nézett ki, hogy Biden ellen kell majd meccselniük, a republikánusok igyekeztek is a jelenlegi elnökséget minél inkább Carteréhez hasonlítani – habár ezek az analógiák nem voltak teljesen találóak, de Biden vélhetően személyesen nem is venné annyira rossz néven az általa nagyra tisztelt korábbi elnökkel való párhuzamokat.

Közös indulás