„A mostani független, szuverén Magyarország nem létezne az 56-os hőseink hazaszeretete és áldozata nélkül. Legyünk rájuk büszkék és legyünk nekik mindig hálásak, hogy 68 évvel ezelőtt megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Nekik köszönhető, hogy a magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez” – ezzel a kísérőszöveggel indokolja Magyar Péter a felhívását, miszerint „a Tisza Párt jelképe a mai naptól az 1956-os lyukas zászló”.

Magyar nyilvánvalóan az elmúlt napok incidensére épít a lépéssel. Egy 444-szemle után botrány lett Orbán Balázs nyilatkozatából, ami szerint 1956-ból kiindulva nem csináltuk volna azt, mint Volodimir Zelenszkij, aki belevitte az országát egy háborús védekezésbe. A dolog azért is vert ekkora hullámokat, mert a miniszterelnök politikai igazgatója éppen azt mondta ki nyíltan, amit a Fidesz el akart titkolni.

Egy nemzeti jelkép pártpolitikai kisajátításáról sokaknak eszébe juthat az, ami 22 éve a kokárdával történt. „2002 előtt a politika nem igazán türemkedett be a magánszférába vagy az állampolgárok mindennapi kapcsolataiba. A kokárdamozgalommal ez megváltozott, majd fokozódott, amikor a két forduló között Orbán nyílt politikai agitációra kérte híveit” – írta erről a máig meghatározó lépésről Rényi Pál Dániel a Győzelmi kényszer című könyvében.

Magyar, bár arra kéri híveit, hogy lyukas zászlóval jelenjenek meg az október 5-i közmédiás tüntetésen és a 23-i megemlékezésen is, hozzáteszi: „Természetesen tudjuk, hogy ez a zászló a szabad Magyarország jelképe is. Nem fogjuk kisajátítani, ahogy azt a Fidesz tette anno a nemzeti jelképeinkkel. Viszont azt sem fogjuk hagyni, hogy holmi politikai igazgatók meggyalázzák.”