Szerdán volt a parlament két bizottságában, a költségvetésiben és a gazdaságiban is Varga Mihály pénzügyminiszter éves meghallgatása, amelyről itt írtunk bővebben. A gazdasági bizottság ülésén az ellenzéki Csárdi Antal a miniszter előadása után többek között a tavasszal felvett egymilliárd eurós kínai gigahitellel foglalkozott.

Azt mondta, hogy július vége óta szeretne betekintést kapni a három kínai pénzintézettel (China Development Bank, The Export-Import Bank Of China és a Bank Of China) kötött devizahitel-szerződésbe. A határidő, amíg ezt lehetővé kellett volna tenni, már augusztusban letelt, de nem történt semmi. Holott, mondta, parlamenti képviselőként neki joga van betekinteni abba a hatályos szerződésbe, annak részleteit megismerni, abból jegyzeteket készíteni.

Varga Mihály erre azt válaszolta, hogy a szerződés számos passzusa banktitok, de a magyar állam már kezdeményezte a kínai pénzintézeteknél annak feloldását, a nyilvánosságra hozható információk bővítését. Ezt egyébként többször elmondta már, mióta nyáron kiderült ennek a hitelszerződésnek a léte (a szerződés az első féléves adatok szerint egymagában a teljes devizahitel-állomány 12,27 százalékát tette ki, nem véletlenül nevezzük tehát gigahitelnek).

Csárdi Antal viszontválaszra kért lehetőséget, amiben ezt mondta:

„Miniszter úr, jól értettem, hogy Önnek vagy a Pénzügyminisztériumnak engedélyt kell kérnie a kínai államtól vagy a kínai kommunista párttól ahhoz, hogy én betekinthessek egy olyan hitelszerződésbe, ami alapján többek között dönteni tudok például a 2025 évi költségvetésről? Mert ha igen, akkor a szuverenitás definíciója érdekes fénytörést kap, ha szabad így fogalmaznom.”

Varga Mihály erre egy meglehetősen kioktatóan hangzó választ adott:

„Ismerd meg hazádat és ismerd meg azt a témát is, amivel foglalkozol. Ez három kereskedelmi banknak a hitele, egy konzorciális hitel volt, képviselő úr. Ennek megvolt a vezetője, ezt elmondtuk, ezt publikáltuk, nyilvános, fönn van az ÁKK-nak [Államadósság Kezelő Központ] a honlapján. Van egy bankja, aki ezt a konzorciális hitelt szervezte. És ettől a banktól kell nekünk a szerződésmódosításhoz engedélyt kérni.”

Ez látszólag frappáns érvelés, hát a kereskedelmi bankok hitele, az tényleg egy üzleti kérdés, hol lenne itt politika? (Ugyebár az állam hathatós segítségével Mészáros Lőrinc kezébe került MBH is úgy adott hitelt a spanyol szélsőjobbnak, tisztán üzleti alapon, hogy Fónagy János gazdasági államtitkár szerint abban „a magyar kormánynak semmilyen szerepe nincs, arról információval nem rendelkezik”.)

Csakhogy ezzel az érveléssel van egy súlyos bökkenő. Az, hogy a hitelt nyújtó három kínai kereskedelmi bankból mindhárom a kínai államé.

A China Development Bank (CDB), vagyis a Kínai Fejlesztési Bank eleve politikai bankként jött létre a pekingi kormány nagyszabású fejlesztési projektjeinek finanszírozására. A pénzintézet tulajdonosi szerkezetéről szóló leírás szerint két részvényese a kínai pénzügyminisztérium és a kormányzati felügyelet alatt álló Central Huijin Investment Corp., és a CDB „az államtanács vagy a népi központi kormány közvetlen fennhatósága alá tartozik” („It is under the direct jurisdiction of the State Council or the People's Central Government”).

Az Export-Import Bank Of China (Kínai Eximbank) a Kínai Népköztársaság állami bankja, amely az Államtanács közvetlen irányítása alatt áll. A bankot 1994-ben alapították, kizárólagos tulajdonosa a Kínai Népköztársaság kormánya.

A Bank Of China egyike Kína négy nagy részvénytársasági formában működő kereskedelmi bankjának. Az 1912-ben alapított pénzintézet lehetne tehát az egyetlen, amelyre valamennyire megállhatna az, hogy itt szó sincs a pekingi pártállami vagy kommunista párti politikai befolyástól. A Banktrack.org is azt írja róla, hogy többek közöt kereskedelmi banki és befektetési banki szolgáltatásokat nyújt, illetve hogy a leginkább nemzetközileg orientált bank Kínában. Ami mind jól hangzik – egészen addig, amíg rá nem nézünk a tulajdonosi szerkezetre: a bank többségi tulajdonosa ugyanis a kínai állam, amely a részvények 64,04 százalékával rendelkezik.

Magyarán: a hitelszerződések nyilvánosságra hozatala a Varga Mihály által sugalmazott érveléssel szemben valójában teljes mértékben a kínai kommunista párt vezette állam politikai döntésétől függ.