Ahogy felvezető cikkünkben írtuk, a moldovai választópolgárok vasárnap két szavazásra voltak hivatalosak, ugyanis a négyévente aktuális elnökválasztással egyidőben népszavazást is tartottak arról, hogy beleírják-e az alkotmányba az EU-tagságra törekvést.
Nem múlt ugyan rettentő sokon, de az elnökválasztáson Maia Sandu hivatalban lévő elnök nem szerezte meg a szükséges többséget ahhoz, hogy elkerülje a második fordulót. Sandu a szavazatok közel 42 százalékát szerezte meg, így a november 3-i második fordulóban az oroszbarát szocialisták által támogatott volt főügyésszel, Aleksandr Stoianogloval kell megmérkőznie, aki a vártnál magasabb, több mint 26 százalékos eredményt ért el az összesen 11 indulóval zajló versenyben.
Bár Sandu előnye jelentősnek tűnhet Stoianoglohoz képest, azok közül, akik a második fordulóban már nem induló kilenc másik jelölt valamelyikét támogatták, várhatóan sokan inkább Stoiagnolu mellett fognak szavazni november 3-án.
Az elnökválasztásnál - és a vártnál - jóval szorosabb lett a népszavazás eredménye, még 98,38 százalékos feldolgozottságnál az igenek 50,07 százalékon álltak, míg a nem szavazatok 49,93 százalékon. Még ekkor is gyakorlatilag egyenlő volt az igenek és a nemek aránya, mindössze 79 szavazat volt a különbség.
Az elnökválasztással egy időben tartott népszavazás tétje az volt, hogy Moldova alkotmányába bekerüljön-e, hogy az ország hivatalosan is törekszik az Európai Unió részévé válni. A népszavazás előtt publikált közvélemény-kutatások szerint 55-65 százalék támogatta a javaslatot, míg 24-35 százalék ellenezte, nem járt tehát kéz a kézben az újrázásért induló, EU-párti Maia Sandu támogatottságával. Az eredmények meglepően szorosan alakultak, ehhez persze - az integrációpárti moldávok szerint - kellett egy jelentős moszkvai ellenszél is.
Az alkotmánymódosítás támogatói a szavazatszámlálás kezdeti szakaszában nagyon lemaradtak, de a központi választási bizottság által kiadott ideiglenes eredmények szerint a külföldön, főként nyugaton élő, fiatalabb és nem kifejezetten oroszbarát moldovaiak szavazataival felzárkóztak az EU-párti szavazatok. Egyértelmű EU-párti győzelem viszont már semmiképp sem lesz.
A népszavazással Maia Sandu arra játszott, hogy sok év bizonytalanság után a népszavazás végre eldönti, hogy az ország Oroszországhoz vagy a Nyugathoz akar-e csatlakozni.Bármi is legyen a végeredmény, ez a kérdés lényegében megválaszolatlan maradt.
Bár az eredmény közvetlenül nem befolyásolja a Brüsszellel idén júniusban megkezdett csatlakozási tárgyalásokat, egy egyértelmű „igen” mindenképp pozitívabb jelzés lett volna az Unió számára.
A szavazatok 90 százalékos feldolgozottságánál a moldovaiakhoz intézett nyilatkozatában Sandu azt mondta, hogy „egyértelmű bizonyítékok” vannak arra, hogy a Moldova érdekeivel ellenséges külföldi erőkkel együttműködő bűnözői csoportok több tízmillió euróval, hazugságokkal és propagandával támadták Moldovát, a leggyalázatosabb eszközöket használták, hogy Moldovát és a moldovai állampolgárokat bizonytalanságban és instabilitásban tartsák, és 300 000 szavazatot akartak megvásárolni, amit „példátlan mértékű csalásnak” nevezett.
Előre lehetett tudni, hogy Oroszország nem engedi csak úgy szó nélkül, hogy Moldova az érdekszférájából kiszakadva az európai integráció irányába tegyen lépéseket. Az biztos, hogy a választások előtti időszakban Moszkva fokozta Moldova uniós útjának kisiklatására irányuló hibrid háborús erőfeszítéseit. Az eszközök változatosak voltak: a Moszkva-barát ellenzéki csoportok finanszírozása, dezinformáció terjesztése, a helyi választásokba való beavatkozás és egy jelentős szavazatvásárlási program támogatása.
Ilan Shor oroszbarát oligarcha, a választások előtt a közösségi médiában felajánlotta, hogy fizet a moldovaiaknak azért, hogy meggyőzzenek másokat, hogy a népszavazáson nemmel szavazzanak (és persze ők maguk is szavazzanak nemmel), ő ezt az általa megkeresett pénz legitim felhasználásának tartja. Szeptemberben Shor irányból - orosz bankokon keresztül - tizenötmillió dollár érkezett több mint 130 ezer moldovai állampolgár számlájára.