Költségvetés 2025 – a szociális és a kulturális terület, sőt a felsőoktatás is vesztes lesz
Lezajlott a parlament költségvetési bizottságában a 2025-ös költségvetés részletes vitája. A többórás vita végén a többségben lévő kormánypárti képviselők az összes ellenzéki módosító javaslatot leszavazták – csak a Jobbik mintegy száz módosítót nyújtott be –, tehát érvényesült a papírforma.
A költségvetésből és annak háttéranyagaiból viszont kirajzolódott néhány nagyon fontos tendencia, összevetve az idei költségvetés eredeti javaslatát a 2025-ös terveivel. (A 2024-es költségvetés már idén tavasszal összeomlott, és Varga Mihály pénzügyminiszternek több százmilliárdos kiigazítást kellett bejelentenie. A megszorításokat azonban nem vezették át a költségvetési törvényen, így most is az a hatályos, a jövő évi tervekkel összehasonlítható büdzsé, ami szerint 2514 milliárd forint lesz az idei deficit, noha már október végén 3000 milliárd fölött volt.)
Nézzük először a nagy képet: a törvényjavaslat szerint az államháztartásnak jövőre 43 119,5 milliárd forint lesz a bevétele és 47 328,7 milliárd a kiadása. A tervezett deficit 4209,2 milliárd forint lesz, ami az idei előirányzat több mint másfélszerese, de csökkenést jelenthet ahhoz a 4700 milliárd körüli összeghez képest, amekkora az államháztartás idei hiánya valóban lehet.
Az összegszerűen 500 milliárdos, GDP-arányosan csaknem 1 százalékpontos hiánycsökkentés (a várható 4,5 százalékról 3,7 százalékra) azzal jár, hogy jelentős szigorítások vannak az idei költségvetési előirányzatokhoz képest a jövő évi tervezetben.
Az egyik szembeötlő adat, hogy a felhalmozási, ezen belül a beruházási kiadások durván csökkennek az erre az évre eredetileg tervezetthez képest. A pénzforgalmi szemléletű felhalmozási költségvetésben 6153,809 milliárd forintos kiadás szerepel, ami az idei előirányzatnál 835 milliárd forinttal, 12 százalékkal kevesebb (magukat a beruházási kiadásokat arányaiban ennél durvábban, csaknem 20 százalékkal csökkentik).
Ha azt feltételezzük, hogy az idén tavasszal bejelentett 675 milliárdos állami beruházáshalasztás az utolsó fillérig megvalósult, akkor is csaknem 160 milliárdos lesz a visszaesés. Vagyis az idei pocsék beruházási adatok – az első háromnegyed évben csaknem 15 százalékkal volt alacsonyabb a beruházások volumene, mint tavaly –, ha az állami beruházási szándékokon (és forrásokon) múlik, jövőre sem lesznek sokkal kedvezőbbek.
Az is látszik, hogy az állam az egészségbiztosítási alap kiadásaira 7,39 százalékkal, míg a nyugdíjbiztosítási alap kiadásaira 8,88 százalékkal költ többet az ideinél. Ez azt jelenti, hogy mindkét terület támogatása reálértéken emelkedni fog, hiszen a költségvetés terve szerint az infláció 3,2 százalék lesz jövőre.
A költségvetés indoklásának egyik melléklete bemutatja, hogy az állam funkcionális kiadásai a tervek szerint hogyan alakulnak összegszerűen, illetve százalékosan, és hogyan alakultak volna, ha az idei költségvetési törvényt sikerül végigvinni. A százalékos adatsor érdekes, az mutatja be a hangsúlyeltolódásokat, vagyis azt, hogy mik azok a célok, amikre jövőre hangsúlyosabban költ az állam, és mik azok, amikre arányaiban kevesebb jut, mint idén.
Ha a fő kategóriákat nézzük: az állam működési kiadásaira kevesebb jut, mint amennyit arra idén szántak (hogy az idei valóság mennyi lesz, azt csak a zárszámadásból fogjuk megtudni): a 2024-es 18,6 százalék után 17,6 százalék az előirányzat. Szintén csökken, de csak néhány tizedszázalékkal a jóléti kiadásokra fordított pénzek aránya, míg a gazdasági funkciókra, főleg az államadósság kamataira sokkal többet költünk a 2024-re tervezettnél.
Ha megnézzük, hogy ezeken belül milyen alterületek lesznek a nyertesek és vesztesek, azt látjuk, hogy arányaiban többek között
kevesebb jut
- felsőfokú oktatása (2,3% után 2,1%);
- táppénzre, anyasági vagy ideiglenes rokkantsági kiadásokra (2,3% után 2,1%);
- nyugellátásokra (16,7% után 16,6%);
- családi pótlékra és gyermekeknek járó juttatásokra (2,8% után 2,7%);
- egyéb szociális támogatásokra (4,2% után 3,9%);
- kulturális tevékenységekre, szolgáltatásokra (1,8% után 1,6%);
- sport- és szabadidős tevékenységekre (1,1% után 1%);
- közúti közlekedési tevékenységekre (4,2% után 3,8%);
- a törvényhozó és végrehajtó szervek működésére (4,1% után 3,9%);
- alapkutatásokra (0,6% után 0,5%);
- rendvédelemre (2,1% után 2%) és büntetés-végrehajtásra (0,6% után 0,4%).
több jut
- pénzügyi és költségvetési tevékenységekre (2,2% után 2,3%);
- igazságszolgáltatásra (0,6% után 0,9%);
- középfokú oktatásra (1,3% után 1,5%) és úgynevezett egyéb oktatásra (4,7% után 5,1%);
- a kórházaknak (5,9% után 6%);
- munkanélküli ellátásokra (0,4% után 0,5%);
- vasúti közlekedésügyekre (2% után 2,2%);
- az úgynevezett egyéb gazdasági tevékenységekre és szolgáltatásokra (2,1% után 3,4%);
- valamint az államadósság kezelésére (8,7% után 9,8%).
A kamatterhekre érdemes visszatérni: a magyar államadósság finanszírozása már 2023-ban is kiemelkedően magas volt – GDP-arányosan messze a legmagasabb az egész EU-ban –, majd idén tovább romlott a helyzet. Ha csak azt nézzük, hogy az idei költségvetési előirányzatban milyen kamatteher szerepelt, akkor jövőre tovább romlik a helyzet, bár nem szabad elfelejteni, hogy az idei tervezett kamatkiadásokat október végére elértük, vagyis a tényleges kamatteher nagyobb lehet 2024-ben, mint amennyit 2025-re tervezett a Pénzügyminisztérium.
Abban viszont aligha lesz változás, hogy GDP-arányosan 2025-ben is Magyarország költi a legtöbbet az állam adósságának finanszírozására. Hogy ez nagyon súlyos teher, azt Banai Péter Benő államtitkár is elismerte a bizottság szerdai ülésén.