Ismeri-e Ön és tartott-e vagy tart-e fenn kapcsolatot Pajor Andrással? Volt-e vagy van-e önnek bármilyen tudomása a Pajor Andrással összefüggésben megjelent
vádakban megfogalmazott esetekkel kapcsolatban? Miért van az, hogy az Ön neve, általában kitüntetőként, igen sokszor megjelenik a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekkel meggyanúsított katolikus papokról szóló cikkekben?

Ezekkel az írásbeli kérdésekkel sorozta meg a DK-s Vadai Ágnes az egyházi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettest, miután minden papi tevékenységtől eltiltották az ismert zuglói plébánost, akit gyermekek bántalmazásával vádolnak. (Pajor András szerint le akarják járatni.) Semjén Zsolt válaszát azzal kezdte, hogy ezek a kérdések nem érintenek kormányzati feladatot, vagyis nem kellene válaszolnia, de aztán érezhetően nagy kedvvel megy bele mégis. Leírja például, hogy

„Pajor Andrással nem tartottam és nem tartok kapcsolatot, tudomásom sem volt az őt érintő vádakról”,

a kitüntetéseket pedig (amelyeket hivatalosan a köztársasági elnök ítél oda) nem ő adja, csak átadja „minden határon túli, egyházi, nemzetiségi és számos más vonatkozásban, hivatalomból eredően”.

Ezután azt kezdi el fejtegetni Semjén, hogy Pajor András lebukása pont azt bizonyítja, hogy „jól működik a magyar katolikus egyház gyermekvédelmi rendszere”. Mint írja, „a zéró tolerancia jegyében - mivel egyetlen ilyen ügy sem tolerálható - az egyház száz százalékban megvalósította Ferenc pápa rendelkezéseit, mind a szigorú eljárás, mind a prevenció, mind a képzés, mind a bárki által tehető bejelentés, mind az állami hatóságokkal történő együttműködés tekintetében.” A 100 százalékos megvalósítás itt is túlzás, de valóban sok jó gyermekvédelmi intézkedést láttunk már az itthoni katolikus gyermekvédelemben.

De Semjén aztán hasonlóan jár el, mint a gyermekbántalmazási ügyekről közös közleményt kiadó püspökök: elkezd arra utalgatni, hogy az egyház jobb, mint a többiek. És itt jön az első bökkenő, amikor ezt írja Vadainak: „Mivel az Ön leveleiben felhozott esetek jól mutatják az egyház gyermekvédelmi rendszerének hatékonyságát, ezért példaként tudom ajánlani mind az önkormányzati, mind az alapítványi és minden más intézménynek.” Nem maradt ki valami? Az állami intézmények esetleg, amelyekért a kormány felelős?

De a következő mondat az igazán látomásos: „(Milyen jó lenne hasonló védelmi rendszer a társadalom más részeiben is, például a média szerkesztőségek esetében!)” Vajon mire gondolt itt a költő? Milyen gyermekvédelmi rendszert kellene kidolgozni a gyermekeket nem alkalmazó szerkesztőségekben? Itt idézném újra az előzményeket tárgyaló cikkem címét:

Az egyházon belüli visszaélések többet érdemelnek Semjén és Vadai süket vitájánál

Vadai kérdései között ugyanakkor volt egy érdemi felvetés is, nem is válaszolt rá Semjén: „Átgondolják-e a Magyar Katolikus Egyházon belüli, gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények feltárására irányuló vegyesbizottság felállítását célzó DK-s javaslattal kapcsolatosan az eddigi elutasító álláspontjukat?”

A vizsgálatok esélyeiről itt lehet olvasni, az egész jelenségről pedig nyomtatott kiadványunkban.