Folytatódott a DK és Semjén Zsolt csörtéje a papi pedofíliáról - sajnos így kell fogalmaznom egyelőre. Pedig mennyivel jobb lenne azt írni, hogy folytatódott a katolikus egyházon belüli, kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekről szóló, régóta esedékes társadalmi vita.

A kalocsai érsekség elmúlt hónapokban kibukott ügyeit a DK emelte be újra a politikai térbe, amikor elkezdte egy civilekből és egyházi emberekből álló vizsgálóbizottság létrehozását követelni. Ez olyan lépés, amelyet számos nyugati katolikus részegyház, sőt a lengyel és a szlovák püspöki kar is meg mert lépni. Néhány kormány (pl. az ír és az ausztrál) állami felmérést is kezdeményezett. A magyar kormány és a magyar püspöki kar minderre egyelőre nem hajlandó, a DK felvetése tehát jogos, bár egyelőre hatástalan: le is szavazta a kormánypárti többség a kezdeményezést.

Más kérdés, hogy mennyiben növeli egy ilyen kezdeményezés esélyeit, ha egyházellenes szólamokkal akarjuk rávenni az egyházat az együttműködésre. Márpedig amikor a DK-s Vadai Ágnes arról beszél a fent linkelt videóban, hogy „a magyar katolikus egyház vezetése egyetlenegy lépést sem tett azért, hogy nyilvánosságra kerüljenek ezek az ügyek”, akkor erről van szó. Nem igaz ugyanis, hogy senki nem tett semmit, a kalocsai érsek például maga hozta nyilvánosságra az ügyeket, de így tett a pannonhalmi főapát vagy a ferences és a piarista rend is. Az itthon is évek óta futó katolikus gyermekvédelmi programokról, képzésekről és a többiről nem is beszélve.

De a DK kérdéseire válaszoló Semjén Zsolt sem állt a helyzet magaslatán az Igazságügyi Bizottság ülésén két hete. Külön cikket írtunk róla, hogy a miniszterelnök-helyettes szavaiból az következne, hogy a papok között negyvenszer nagyobb a gyermekbántalmazók aránya. Semjén Zsolt ugyanis azt mondta, hogy ő hét pedofil esetről tud egyházon belülről, miközben 700-an ülnek pedofília miatt börtönben. „Miért nem a 693 ügyével foglalkozunk? Az egyházi ügyek száma százada a világinak, nincs ok arra, hogy kihegyezve az egyházi világ állíttasson pellengérre.”

Nem másolom ide a korábbi cikkünket, úgyhogy most legyen elég annyi, hogy ha 8 millió felnőtt magyarországi lakossal számolunk, illetve 2000 magyarországi katolikus pappal és szerzetessel, akkor a

• 8 millió felnőttnek hány százaléka a 700 pedofil? 0.00875%
• És 2000 papnak hány százaléka a 7 pedofil? 0.35%

De ez az összehasonlítás abszurd és bántó, úgyhogy a továbbiakban már biztosan megfontoltabban ment tovább a vita, ugye? Hogyne.

Vadai Ágnes következő lépése az volt, hogy írásbeli kérdést küldött Semjén Zsoltnak. Ebben elküldött neki jó sok cikket egymásra dobálva, nagyrészt általam összegyűjtött vagy feltárt ügyekről, és feltette a kérdést:

„Melyik hét, az egyházakat érintő pedofil esetet ismeri Ön, mint a papokkal való kapcsolattartásért is felelős, egyházpolitikai ügyekben is illetékes miniszter?”

Semjén válasza is hasonló hangnemben, szellemeskedve kezdődik: „Kedves Képviselő Asszony! Először is nagyon köszönöm Önnek értékes médiafigyelő munkáját!” Majd jön a tartalmi rész, idézem az egészet:

„A gyűjteményből persze nem tudhatjuk, hogy hány esetben megalapozott a vád (és megjegyzendő az, hogy például egy cserkészvezető vagy hittanár nem „pap”), de jól mutatja, hogy az egyházi esetek száma töredéke a világi eseteknek. (Mivel 700 ilyen ügyben fogvatartott van büntetés-végrehajtási intézetekben, ezért tényszerűen állítható, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben lévő »egyházi« esetek mintegy százada lehet ennek.) Mivel azonban egyetlen eset sem tűrhető, ezért volt indokolt az általunk meghozott, mindenkire kivétel nélkül vonatkozó, zéró tolerenciát jelentő törvényalkotás.”

Én érzem kínosan magam, hogy többedszerre is el kell ismételnem: nem a számok a legfontosabbak, de ha számháborúzni akar valaki, akkor abból a katolikus egyház nem jön ki jól. Nincs olyan normális kutatás, amely azt hozná ki, hogy kevesebb a papok között a gyermekbántalmazók aránya. Ugyanakkor nem „állítható tényszerűen”, legalább is a Semjénnek elküldött cikkeim alapján biztosan nem, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott „pedofilok” közül minden századik pap lenne. Öt éve dolgozok ezen a témán, és nem tudok egyetlen gyermekbántalmazás miatt börtönben ülő papról sem. Ha vannak ilyenek, ha Semjén tud ilyenekről, akkor az viszont ugyanúgy közügy, mint a gyermekvédelemben történt esetek.

Ahogy pont a gyermekvédelem a jó ellenérv Semjén azon állítására, hogy itt a törvények mindent megoldanak, külön intézkedésre nincs szükség. A kormány ugyanis a kegyelmi botrány után már nem volt elégedett a saját intézményrendszerével és a törvény adta lehetőségekkel, és külön vizsgálatot indított a gyermekvédelmi rendszer dolgozóinak átvilágítására, míg az Állami Számvevőszék a kormány felelősségét is felvetette a gyermekvédelem lesújtó helyzetét taglaló jelentésében.

A nyugati egyházi múltfeltárások után tehát immár hazai precedens is van rá, hogy lehetséges és szükséges átvilágítani a gyermekvédelmi intézményrendszert, és igen, az állami mellett az egyházit is. A kérdés az, hogy mikor és hogyan - ami sokkal érdekesebb és fontosabb, mint a számháború.

A Semjénnek elküldött nagyobb cikkeinket itt találja, a témát átfogóan értelmező magazinunkat pedig itt lehet megvenni.