• Az oroszok államilag, szigorú hierarchikus rendben szervezik az ukrán gyerekek oroszosítását, ehhez a megszállt területen élők minden sebezhetőségét kihasználják.
• Azoknak az ukrán gyerekeknek, akiknek van legalább egy szülője vagy gyámja, nagyobb esélyük van arra, hogy túléljék az orosz megszállást, és Ukrajnában maradjanak. Az árvák és a hosszú időre gyámság nélkül maradt gyerekek ukrajnai jövője sokkal bizonytalanabb.
• Sokakat visznek nyári táborba, de olyanok is vannak, akik úgy kerültek fel orosz örökbefogadási oldalakra, hogy Ukrajnában élő szüleik várják őket haza.
• Az előző cikkben arról írtunk, hogy a több mint ezer napja dúló ukrajnai háborúnak miért a legvédtelenebb és gyakran láthatatlan áldozatai az ukrán gyerekek, akik egész életükben magukkal cipelik szétbombázott gyerekkoruk következményeit.
• A mostani cikkben azzal foglalkozunk, hogyan kerülnek az oroszokhoz, mi történik velük, és ki ennek az egésznek a főszervezője.

„A 'Dicsőség Ukrajnának!' és a 'Dicsőség a hősöknek!' nacionalista köszöntések”.

Ilyen és ehhez hasonló mondatok találhatók az orosz oktatási minisztérium által 2022-ben összeállított útmutatóban, aminek a célja, hogy tájékoztassa a tanárokat a „nacionalista szélsőségesség jeleit tartalmazó” szavakról és kifejezésekről, amelyeket az ukrán gyerekek az iskolában használhatnak. A dokumentum azt állítja, hogy az ukrán gyerekekből hiányzik az a „tudás” és „szociális készség”, amellyel „az orosz térben élő gyerekek alapból rendelkeznek”. Az oktatási minisztérium szerint az ukrán gyerekek „átnevelését” az orosz „szellemi-morális értékek, történelmi és nemzeti kulturális hagyományok” alapján kell folytatni az érettségiig, a végeredmény pedig az, hogy a gyerekek „orosz identitást alakítsanak ki”.

De hogyan teremt magának lehetőséget Oroszország minderre?

Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, valahol 200 000 - 750 000 között lehet azoknak a gyerekeknek a száma, akiket az oroszok az elfoglalt ukrajnai területekről elszállítottak. Közülük az ukrán hatóságok körülbelül 19 500 gyereket tudtak név szerint azonosítani.

A számok közötti különbség több tényezőre vezethető vissza - mondta lapunknak Katerina Rasevszka, a Regionális Emberi Jogi Központ emberi jogi szakértője. Először is, csak Oroszország ismeri a kitoloncolt vagy erőszakkal áthelyezett gyermekek pontos számát. Az ukrán statisztikák a gyerekeiket kereső rokonok kéréseinek számán és a helyi nyilvántartásokból származó információkon alapulnak. Az ukrán tisztviselők becslése szerint a deportált gyermekek végleges száma magasabb a már azonosított 19 546-nál a nagyvárosokból, például Mariupolból és Izjumból származó veszteségadatok miatt, mert ha a gyerekek túlélték, akkor az oroszok deportálták őket. Mivel azonban sem Ukrajna, sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezet nem fér be a megszállt területekre, nehéz pontos becsléseket kapni.

Az orosz adatok kapcsán Rasevszka úgy látja, hogy az összes olyan gyerekre vonatkozhat, akik a teljes körű invázió kezdete óta átlépték az orosz határt, akár rokonokkal, akár kísérő nélkül. Ebbe beletartoznak azok a gyerekek is, akik a megérkezésük után nem sokkal elhagyták Oroszországot, és az EU, Grúzia vagy más országok felé vették az irányt. A statisztikák azért is térnek el egymástól, mert a „kitoloncolt” (deportált) kategóriának nincs egységes definíciója.

Köztük vannak olyanok,

• akiknek élnek a szülei, vagy törvényes gyámjai,
• akiket Oroszország árvának tekint,
• akik a 2022. februári invázió előtt ukrán gyermekvédelmi intézetben éltek, sokan közülük súlyos testi vagy szellemi fogyatékossággal,
• akiknek a felügyeleti joga a háború előtt tisztázatlan volt.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a megszállt területeken élő ukrán gyereknek van legalább egy gyámja, szülő vagy rokon, akkor van esélye arra, hogy túlélje az orosz megszállást, és Ukrajnában maradjon. Az árvák és a hosszú időre gyámság nélkül maradt gyerekek ukrajnai jövője sokkal bizonytalanabb.

Az ukrajnai gyerekekkel kapcsolatban gyakran elhangzik a deportálás és az elhurcolás fogalma, ezeket érdemes elkülöníteni. Az ukrán hatóságok szóhasználata alapján a deportáltak közé azok tartoznak, akiket Oroszországba vagy Belaruszba vittek, az elhurcoltak közé azok, akiket az elfoglalt ukrajnai területek között mozgatnak, beleértve a luhanszki, donyecki, krími és a 2022 után elfoglalt területeket is.

Maria Lvova-Belova, a két lábon járó Oroszország anyácska