Jókora felháborodás lett abból, hogy néhány napja kiderült: Lázár János az épp összeomló szocializmus állami és pártvezéreinek nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji szemfülességével készült kiszervezni az állam kezéből 99 évre, 2124-ig a nagy budapesti vasúti pályaudvarok alatti ingatlanokat. A Vitézy Dávid volt fideszes volt közlekedési államtitkár által egyszerűen csak rablóprivatizációnak hívott, láthatóan sürgős igyekezettel lezavarni tervezett tranzakció ügye hétfőn a parlamentben is téma volt, a miniszterelnök is megszólalt ezzel kapcsolatban.

Nem is akárhogyan. Orbán Viktor első látásra a kormányzás csődjét beismerő vallomást tett, amikor azt mondta tegnapi tudósításunk szerint: „Magyarországnak nem lesz arra pénze, hogy felújítsa a pályaudvarokat.” Hiszen a közösségi közlekedés lebonyolítása és az ahhoz szükséges infrastruktúra fenntartása az állami működés alapvető funkciói közé tartozik. Olyan ez, mintha azt mondanák, hogy nem tudunk időben fizetni a gyógyszertáraknak vagy ép ésszel belátható időn belül nem tudunk időpontot adni az egészségügyben például sérvműtétre. Miket is beszélek.

Csakhogy ez a miniszterelnöki kijelentés nem annak a beismerése, hogy az állam megszűnt működőképes entitásnak lenni. Bár az ellenzéknek nyilván remek fegyver lesz ez a kezében, mi van, kicsi, már erre sincs pénzed?, kérdezhetné Magyar Péter, ha Menczer Tamás volna. Kérdezi is, csak nem így. Hanem annak a beismerése, hogy Orbán Viktor olyan, mint az évente egyszer látott sóher nagybácsi: a gyerekeknek ajándékot venni nem volt pénze, de egy jó szivarra vagy konyakra mindig futja.

A magyar államnak ugyanis nem pénze nincsen arra, hogy felújítson, rendben tartson pályaudvarokat – kórházakat, gyermekotthonokat, óvodákat, rendelőintézeteket, utakat, nyilvános vécéket, bármit –, hanem az államot irányító politikai erőnek szándéka nincs rá.

Magyarán: Orbánnak nem fontos a pályaudvarok (kórházak, gyermekotthonok stb.) állapota. Ezért nincs rá pénz. Ami a kormányfőnek és a hozzá szorosan kötődő ideológiai-politikai-üzleti érdekkörnek fontos, arra van pénz. Épp a napokban idézte fel Bod Péter Ákos a podcastunkban azt a nyolc évvel ezelőtti mondását, hogy ha Orbán síugró lenne, minden faluban lenne síugrósánc.

Vagy ahogy néhány hete, a Puskás múzeum avatásakor mondta Orbán: „Végül is nehéz megmagyarázni, hogy az Operaházra és a Müpára miért helyes költeni, a nemzeti focistadionra meg miért nem. A magyarországi elitnek is el kell fogadnia, hogy az ország azoké is, akik operába soha, focimeccsre viszont nagyon gyakran járnak.”