Volt egy népszerű, bár rövid életű sorozatunk a korán elholt Cinken, az egykori olvasók némelyike talán emlékszik rá: Zsír és Kommunizmus volt a címe, azt találtuk ki akkor, hogy végigjárjuk a szocialista étteremipar megmaradt bástyáit, főleg az úgynevezett háziasokat, amik érdekesnek tűnhettek még a 2010-es évek közepén. Voltunk a Tüköryben, a Márkusban, a Szlovákban, meg még néhány helyen, amikhez nem találtunk most linkeket.

Manapság más időket élünk, a zsír és a kommunizmus annyira nem izgalmas – vagy ha mégis, máshogy –, ellenben kapitalizmus, turizmus, influenszerizmus nagyon van, szinte kiszúrják a szemünket így együtt. Aki megfordul Budapest utcáin, láthatja: egyre több a vendéglátó-ipari egység, amik előtt külföldiek sokasága sorakozik, hogy bejusson, fogyasszon, feltöltse szervezetét a szükséges kalóriákkal. Adott esetben a szükségesnél jóval többel. Elvétve állítólag magyarok is beállnak ezekbe a sorokba, hogy így van-e, vagy sem, kiderül.

Milyen helyek ezek, és miért ilyen népszerűek? Miért pont ezek veszik le a lábukról a messziről jött embereket? Mit tudnak, amit mások nem? Tényleg annyira jók, vagy csak ügyesen-szerencsésen vannak összeinfluenszerizálva?

Jó ideje foglalkoztattak minket ezek a sorsfordító kérdések, úgyhogy elszántuk magunkat: a néhai ZSK mintájára ismét gasztrókalandorkodásba vágunk, és elindítjuk a KK-t, a Kalória és Kapitalizmust. Végigjárunk helyeket, alműfaj-függetlenül, amelyek kiemelkedően népszerűek a nemzetközi néptömegek körében.

Egy rövid listánk egykettőre lett, már decemberben összeállítottuk – a New York Kávéház meg a Dimitrov téri vásárcsarnok nyilván benne van, formálásához-bővítéséhez ugyanakkor szeretettel várjuk a tippeket –, majd az új év beköszöntével útnak is indultunk.

Első nekifutásra nem mentünk messzire, csak a Bajcsy-Zsilinszky út és a Zichy Jenő utca sarkára, az Arany János utcai metrómegállóhoz. Konkrétan a Retro Lángosba.