A háború mögött van egy másodlagos gondolat, mert a háború a legjobb ürügy arra, hogy eladósítsák az egész kontinenst, ezzel felszámolják a nemzetek függetlenségét, és létrehozzák az Európai Egyesült Államokat, ami a föderalisták régi álma

– magyarázta Orbán Viktor tavaly decemberben, akkor éppen a Patrióta vendégeként. A föderalizált Európa elleni harc rendre visszaköszön a miniszterelnök egyre zavarosabb külpolitikai fejtegetéseiben. Másik visszatérő eleme a kormányfő világmegfejtéseinek, hogy az Európai Unió gyenge, ha érdekei érvényesítéséről van szó más hatalmakkal szemben. Utóbbira viszont kézenfekvő megoldásnak tűnik a mostaninál egységesebb Európa, közös külpolitikával és haderővel, amely a gazdasági potenciálját tekintve simán lehetne Kínához vagy az USA-hoz mérhető szuperhatalom. Ez ma nyilvánvalóan elképzelhetetlen, és bármit is állít Orbán, nincs olyan európai vezető, aki nyíltan az Európai Egyesült Államok létrehozását tűzné zászlajára, vagy akár csak politikailag reális célnak nevezné azt.

A föderáció jelenleg csak mumus, amelyet leginkább az euroszkeptikus jobboldal használ riogatásra, ugyanakkor valóban érezhető változás az európai döntéshozatalban, ám ezek pragmatikusabb irányból érkeznek. Az integráció elmélyítése nem birodalmi mesterterv nyomán halad előre, hanem válságkezelő megoldások sorozataként: közös hitelfelvétel a covid után, közös fegyverbeszerzés Ukrajna miatt, minősített többségi döntések ott, ahol korábban egyetlen tagállam is vétózhatott. Az uniós vezetőket az egyre zordabb nemzetközi helyzet serkenti cselekvésre, folyamatosan kríziseket kell menedzselni, és ez egyre nehezebb úgy, hogy 27 állam álláspontját kellene összehangolni – pláne, hogy van olyan európai kormányfő, aki rutinszerűen vétóz szinte minden válságmenedzselő döntést. Paradox módon ezáltal Orbán Viktor lett a szorosabb európai integráció egyik motorja, de ha most félretesszük „a bot a küllők között” politikát, akkor is számos ok szól a mostaninál szorosabb együttműködés mellett.

A világpolitikai krízisek – leginkább az orosz–ukrán háború és Donald Trump transzatlanti szakadással fenyegető külpolitikája – azt is eredményezték, hogy az európai közvélemény túlnyomó többsége igenis szorosabb integrációt szeretne. A tavaly tavasszal készült Eurobarometer-felmérés szerint a megkérdezettek 81 százaléka támogatja az EU-tagállamok közös védelmi és biztonsági politikáját – ez a legmagasabb eredmény 2004 óta. Ez nem azt jelenti, hogy Európa hirtelen egységes állammá akarna válni, sokkal inkább azt, hogy az unió eredeti logikája és célja kezd látványosan átalakulni.