Péntek van, sokan kérdeztétek, mivel készült nekünk ma Orbán Viktor miniszterelnök a szokásos reggeli interjújában. Öveket becsatolni, semmi meglepő nem következik!
Kezdésként megemlékeztünk Donald Trump amerikai elnök csütörtöki posztjáról, amiben dicsérő szavaival egyenesen a sztratoszférába lőtte ki Orbán Viktort, nem fukarkodva a jelzőkkel (erős, hatalmas, fenomenális, fáradhatatlan, barát, harcos, GYŐZTES, egyebek).
Orbán egyrészt azzal szerénykedett, hogy „mi” jól működünk együtt az amerikaiakkal, másrészt viszont azt állította, hogy „a mi filozófiánk” az, hogy barátokat kell gyűjteni - bár felteszem, hogy megannyi uniós tagállam vezetője cáfolná Orbán szavait, különösképp azok, akiket az Orbán-kormányok idején plakátokra kasíroznak egyfajta ellenségképként.
Szóval a miniszterelnök szerint ezzel a barátgyűjtéssel annyiban sikerrel jártunk, hogy Trumpnak, illetve az Egyesült Államoknak épp „szüksége van ránk”, mivel Európában mi vagyunk a háborúellenes kontingens, és mi mondtuk azt is, hogy ha Trump lett volna az elnök 2022-ben, „akkor ez a háború nincs”, és ha most nem gáncsolnák az európaiak Trumpot, akkor már vége lenne a háborúnak, mert ő az egyetlen, aki békét teremthet. Mi meg az egyetlen szövetségesei vagyunk itt, Európában, amire büszkék lehetünk - szólott a magyar miniszterelnök.
Mivel ebben az eszmefuttatásban sok újdonság nem volt, természetesen Zsolt riporter is arra lett volna kíváncsi, mint mindannyian: a Trump-poszt a kampány tetőpontja, vagy van még valami más is a tarsolyban?
„Jönnek a nagy és közepes amerikai cégek” – mismásolt Orbán.
De lehet ennél konkrétabb támogató gesztus is? – kötötte az ebet a karóhoz Zsolt riporter.
„Meglátjuk. Ha arra gondol, hogy jön-e, nem lehet tudni” – adta be a derekát Orbán, aki szerint Trump „politikai stratégiájának része, hogy előre nem lehet tudni, mit csinál”.
Ennyiben maradtunk, jött a béremelési blokk. Sok mindenkié emelkedik, van-e erre elég fedezet a magyar gazdaságban? – szólt a következő kérdés.
Röviden: van.
Hosszabban: „Itt nagyon komoly dolgok történnek a családalapú gazdaságban” 2010 óta, és a jelenlegi kormány már a záróköveket teszi le, „a munka meg a család összekapcsolása meghozta az eredményét”, így „kis növekedés mellett nagy segítséget” tudnak nyújtani a családoknak.
Ha valaki még hosszabban szeretne elmélyedni a magyar gazdaság pocsék 2025-ös évében, akkor inkább ezt a cikket ajánlom elolvasni. Meg ezt. És ezt is.
Az interjú viszont inkább a 13. és 14 havi nyugdíjak irányába fordult, amit vehemensen meg kellett védeni az ellenzéki okoskodóktól és Brüsszeltől is. Igen, attól a Brüsszeltől, ami kivenné a nyugdíjasok zsebéből a nyugdíjukat, és Kijevbe küldené azt!
„Miért lenne baj, ha magasabb nyugdíjat kapnak [a nyugdíjasok]? A nyugdíj nem ajándék vagy kegy” – mondta Kádár János Orbán Viktor, aki szerint a nyugdíjasoknak kijár a nyugdíj, és a gazdaságot úgy kell megszervezni, hogy azt meg is tudják adni nekik, még akkor is, ha Brüsszelnek kell nemet mondani emiatt.
Valahogy innen sikerült elkanyarodni odáig, hogy a Tisza is azt mondja, hogy nem készül megszorításokra. Orbán Viktor szerint viszont a Tisza „nem arról híres”, hogy nem készül megszorításokra, hanem arról, hogy „brüsszeli kreálmány”.
A miniszterelnök itt jelezte, hogy ő bizony nem az őszinte, lelkes Tisza-aktivistákat akarja bántani, pláne nem így korán reggel, de hát ők „tévednek, rosszul tudják”, mert a Tiszából Brüsszel akar bábkormányt csinálni, meg a Tiszát Brüsszelből és Kijevből finanszírozzák, és innentől a szokásos lemez szólt. Pont, mint a múlt héten.
A Tisza-blokk után Zsolt riporter váratlan kanyart vett „ha már a rezsicsökkentést említette” felkiáltással (én nem emlékszem, hogy hol említette Orbán a rezsicsökkentést, gondolom, a gazdaság szárnyalása blokkban, de onnan annyit kanyarogtunk Brüsszel és Kijev felé, hogy elvesztettem a fonalat), szerencsére a miniszterelnök résen volt, és elmondta nagyjából ugyanazt a rezsicsökkentésről, amit a múlt héten is, onnantól, hogy Brüsszel támadja, odáig, hogy a nemzeti kormány foggal-körömmel meg fogja védeni.
Természetesen nem maradt ki az a rész, ahol Orbán azzal riogatott, hogy a magyarok pénzét akarja Brüsszel elvinni Ukrajnába, hosszabb távon pedig a magyar fiatalokat is elvinné ugyanoda, és Ukrajna uniós csatlakozásáról is meghallgathattuk pont ugyanazt, amit a múlt héten is mondott a gránitszilárdságú következetességgel beszélő miniszterelnök.
Nem hagytuk persze szó nélkül az egyre fagyosabb magyar-ukrán viszony alakulását sem, itt a kiképzés közben meghalt beregszászi férfi esetét és az arra adott magyar reakciót (a kényszersorozásban résztvevő ukrán állampolgárok haladéktalan kiutasítását Magyarország területéről) taglalta a miniszterelnök, aki szerint ugyan egy ilyen kiutasítás nem igazán rengeti meg az ukránokat, de jelzésértéke azért van.
Szó szerint a végére maradt az, ami a múlt héten egyáltalán nem fért bele az adásba: a nemzeti petíció. Zsolt riporter szerette volna megtudni, hogy mennyit ér egy ilyen petíció, Orbán viszont a megszokott érv helyett (a magyarok felhatalmazásával tud csak ellentartani Brüsszelnek) kissé belebonyolódott abba, hogy ő ugyan egyedül nem vállalkozna arra, hogy több mint 20, nálunk többségében nagyobb országot legyűrjön egy vitában, de azon dolgozik, „hogy az európai emberek fellázadjanak a háború ellen és a béke pártjára álljanak”, amire az egyetlen esély, hogy rászorítják a kormányaikat a békepolitikára. De mivel Magyarország mérete miatt irreális lenne, hogy Brüsszelen is átnyomja egymaga ezt a békepolitikát, ezért szerinte az egyetlen lehetőségünk, hogy mi legalább kimaradjunk a „rossz dologból”, az ő ambíciója pedig, „hogy kívül tartsuk Magyarországot a háborúból”.
Ehhez nemeket kell mondani és konfliktust kell vállalni Brüsszellel - tudatta mindenkivel a miniszterelnök.
És bár a miniszterelnök nem részletezte, hogy hogyan tudna ezzel a teljesen hülyebiztosra tervezett nemzeti petícióval (már választási lehetőség sincs benne, csak nemet lehet mondani azokra a dolgokra, amikre a kormány szerint nemet kell mondani) a hátizsákjában konfliktust vállalni Brüsszellel, gondolom, hamarosan majd ezt is megtudjuk.
„Bizonyítottan fenomenális eredményeket ért el” az „igazi barát, harcos és győztes” Viktor. Vajon ez a poszt a budapesti Trump-látogatás helyett vagy elé született?
A repülőrajtból csupán 0,3 százalékos éves növekedés lett, ami jócskán elmaradt a kormányzati várakozásoktól és az előző évitől is. Az ipar rettenetes állapotban van. A ma közölt GDP-adat azt jelenti, hogy 2025 végére sikerült a magyar gazdaságnak visszatérnie a 2022 végi szintre.
Orbán Viktor és a kormány már évek óta nincs barátságban a valósággal. Előrejelzéseik folyamatosan túlzott optimizmusról árulkodnak.
Repülőrajt, fantasztikus év, 2025-ben és 2026-ban is 3-6 százalék közötti gazdasági növekedés, deficitcsökkentés – a nyugdíjasoknak beígért áfa-visszatérítésről nem is beszélve. A nagy jóslatok és ígéretek mellett egy béna hazugság is a toplistán.
Volt szó mindenről, de a LÉNYEG lemaradt.
Reben Zsolt szívbeteg volt, családja szerint korábban többször is alkalmatlannak minősítették katonai szolgálatra, januárban mégis elvitték. Szijjártó Péter elítélte az ukrán kényszersorozást.
Tavaly Sebestyén József halála után, valamint a Barátság kőolajvezeték elleni támadásban érintett ukrán tisztviselőkkel szemben is hoztak már hasonló intézkedéseket.