„Amikor én arról beszéltem, hogy repülőrajt lesz, meg fantasztikus év lesz, akkor én tudtam, hogy hányadán állunk, tehát én nem lutrira mentem, vagy nem lottón fogadtam, hanem ismertem ezeket a számokat és folyamatokat.”

Ezt még 2025. január 31-én mondta Orbán Viktor, viszont már a tavalyit megelőző néhány évben is hasonló magabiztosságról és optimizmusról árulkodtak a nyilatkozatai a gazdaságot illetően. Az Orbán-kormány évek óta nem tudta vagy akarta reálisan látni és főleg kommunikálni a folyamatokat.

Ez már önmagában sem nevezhető szerencsésnek egy kormányzat esetében, de látszólag nem is tanul korábbi hibáiból, és nincsenek jelei annak sem, hogy változtatni akarna a fejlődés érdekében. A kezdő lökést a 2020-as világjárvánnyal terhelt év adta meg, 2022-re pedig végleg elveszett a kapcsolat a valóság és a kormányzati víziók és kommunikáció között.

A kormány már évek óta nem kormányoz, csak lavíroz. A felmerülő problémákra stratégia helyett ad hoc válaszokat ad, nem törődve azzal, hogy ebből akár újabb gondok is lehetnek. Erre kiváló példa a 2022-es választási osztogatás, majd az emiatt elszálló infláció. Ezt árstopokkal akarta kezelni a kormány, ami hosszú távon sosem előnyös. Túlzott optimizmusból ihletet merítve igyekeznek a reményt életben tartani a társadalomban, hogy 2026-ra már tényleg jó lesz. Ennek legfőbb élharcosa egyébként Nagy „Jövőre” Márton nemzetgazdasági miniszter.

Vége a covidnak, jön az elrugaszkodás, mondták. Ha hatalmon maradnak, nem lesz háború, és marad az olcsó energia – ez még a 2022-es kampányuk fő üzenete volt, amit ezúttal újra elővettek, igaz, kicsit más köntösben. Ha egyszer bevált, miért ne jönne be másodszor is, gondolhatják.

Itt azért emlékeztetnék: alig telt el a 2022-es kormányalakítás után két hónap, a kormány legfőbb ígéretét megszegve megvágta a rezsicsökkentést, és kitalálta a „lakossági piaci ár” fogalmát, mivel a költségvetés állapota miatt akkori formájában már tarthatatlan volt a rezsicsökkentés. Időközben kitört a háború, ami mindenre tökéletes indokként szolgált. Kiválóan takaróztak vele, amikor meg kellett magyarázni a kormányzati intézkedések negatív hatásait, a pocsék gazdasági teljesítményt, az elszálló inflációt. Majd két évvel a háború kitörése után és több mint fél évvel az amerikai választás előtt Orbánék újra elkezdték a hitegetést. Mondván, Trump lesz az elnök, és egyből békét csinál. Trump viszont lassan egy éve lépett hivatalba, és a béke még sehol. Hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján már Orbán is úgy fogalmazott: a kormány azt próbálja elősegíteni, hogy 2027-re szűnjön meg a háborús helyzet.

Mondhatnám, egy dolog a kommunikáció, más dolgok a tények. A tények azonban esetükben csak arra szolgálnak, hogy világosan megmutassák: nincs már kapcsolatuk a valósággal. A gazdaságpolitika teljes elhiteltelenedését két egymás mellé tett adatsor mindennél beszédesebben árulja el.