Egészen szürreális dolgokat magyarázott Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a minap a VG-nek adott interjújában, ami után gyakorlatilag a gazdasági miniszterünk minimum elveszítette a gazdasági jellegét. Azok után ugyanis, hogy három éve a 3-4 százalék körüli növekedés hajszolása gazdasági zsugorodással vagy stagnálással zárul, és képtelenek beindítani a gazdaságot, Nagy Márton arra jutott, hogy igazából nem is fő cél a gazdasági növekedés. Szerinte ennél fontosabb is például a családközpontúságot és a demográfiát is egyebek mellett magába foglaló 14 kormányzati vívmány. Persze, ezek eredménye is minimum megkérdőjelezhető azok után, hogy tavaly 9,5 millió alá csökkent Magyarország lakossága, és amióta statisztika készül (1949) a születésekről, tavaly született a legkevesebb gyerek.

Mindenesetre tavaly is csalódást keltő eredményt nyújtott a gazdaság, a kormány által eleinte prognosztizált 3,4 százalék helyett végül 0,3 százalékos stagnálás lett. Nyilván váratlan sokkok miatt borulhatnak a tervek egyszer-egyszer, de sorban ötödik alkalommal – hiába próbálja a kormány minden erejével – már nehéz külső, kormányon kívül álló okokra fogni, miért van óriási különbség a terv és a tényadat között.

Ezeknek komolyabb következményei is vannak azonban, minthogy pusztán kellemetlenek. Részben rontja a kormány a saját hitelességét - bár azzal, hogy Nagy Márton letett a növekedés hajszolásáról, valamit javulhat a kép –, részben pedig egy önsorsrontó spirál alakul ki, amit nagyon fájdalmasan lehet megszüntetni. A költségvetés és a gazdaság egyaránt túlélőmódra vált, és minél tovább halogatják a problémák kezelését, annál nehezebb helyzetbe sodródik a kormány.