A dán miniszterelnök szerint Grönland ügye még egyáltalán nem zárult le

Nem mondanám, hogy megszokott, hogy ekkora érdeklődés legyen egy sarkvidéki biztonságpolitikáról szóló beszélgetés iránt

– mondta tettetett naivitással Mette Frederiksen, miután végignézett a zsúfolásig telt termen. Való igaz, nem volt könnyű bejutni erre a panelre, jóval nagyobb volt az érdeklődés, mint sok más téma iránt az idei müncheni biztonságpolitikai konferencián.

Az érdeklődés persze nemcsak Grönlandnak szólt, hanem annak is, hogy nagyon erős mezőny jött össze: itt volt a már említett dán miniszterelnökön kívül a grönlandi miniszterelnök, aztán a német védelmi miniszter, a kanadai külügyminiszter és Alaszka megválasztott szenátora. Aki hiányzott, az az elefánt a szobában, legalábbis a moderátor így hivatkozott Donald Trumpra, akinek oroszlánrésze volt abban (már amennyire egy elefántnak lehet ilyenje), hogy a téma ekkora érdeklődést váltott ki.

És mielőtt bárki azt gondolná, hogy de hát Grönland már lejárt lemez, hiszen hetekkel ezelőtt sikerült a feleknek megállapodni valamiben, azoknak mind Frederiksen, mind Nielsen azt üzeni, hogy még egyáltalán nincs vége ennek a történetnek.

Trump ugyanis a nyilatkozatai tanúsága szerint egyáltalán nem tett még le Grönland megszerzéséről, és legutóbb is arról beszélt, tárgyalnak Dániával a sziget megvásárlásáról. Sőt, a konferencia egyik vendége, Lindsey Graham dél-karolinai szenátor is tett róla, hogy Grönland már pénteken téma legyen, amikor egy beszélgetésen kifakadt, hogy „mégis ki nem szarja le, kihez tartozik Grönland?”

Graham kijelentésével most nem nagyon foglalkoztak a beszélgetés résztvevői, viszont Mette Frederiksen azt is mondta, alapvetően örül annak, hogy az Északi-sark biztonsága végre komolyabb figyelmet kap, hiszen már évek óta látják, hogy Kína és Oroszország egyre komolyabb fenyegetést jelent a területre, de Washingtonban sokáig nem tulajdonítottak elég figyelmet ennek. Hozzátette, hogy a sarkvidéken szükséges haditechnikai eszközök jelentős része még el sem készült.

A dán és a grönlandi miniszterelnök hangsúlyozták, hogy Grönlandot most még nem éri közvetlen orosz és a kínai fenyegetés, viszont a klímaváltozás előrehaladtával ez mégis hamar probléma lehet, amire fel kell készülni. Jens-Frederik Nielsen egyébként élőben is ugyanolyan fesztelen és közvetlen ember benyomását keltette, mint a grönlandi tudósításokban, általában az ő megszólalásai váltották ki a legtöbb tetszésnyilvánítást is. Ő elmondta, hogy sokáig élhettek viszonylagos nyugalomban, de rá kellett jönniük, hogy már nincsenek többé feszültségmentes térségek a világban. Mint ahogy arra is, hogy nekik is többet kell tenniük a térség biztonságáért, ezért örömmel vesznek részt a NATO frissen indult északi sarki őrmissziójában is.

Ha a népemre gondolok, mi nagyon büszkék vagyunk. Kemény környezetben élünk, ellenállóak vagyunk, olyan földön élünk, ahol nagyon-nagyon sokáig senki sem tudott megmaradni. Nem véletlen, hogy végül mi maradtunk itt

– mondta Nielsen, aki nem mondott pontos számot, amikor arról kérdezték, az energiája mekkora részét emészti fel, hogy visszaverje Trump nyomulását, de nem tagadta, hogy elég sokat foglalkozik a kérdéssel ma is. Szerinte fontos, hogy a megfelelő mederben folyjon a párbeszéd az USA-val, azaz abban a munkacsoportban, amit erre a célra alakítottak, ne pedig a médiában való üzengetés legyen az irányadó. Nielsen szerint az is egy furcsa paradoxon, hogy a grönlandiak eddig nem érezték fenyegetve magukat se Kína, se Oroszország részéről, ellenben az egyik szövetségesük részéről igen. De szerinte a NATO által most tett lépések (főként a járőrözés) fontosak és helyesek.

Fredriksen többször is elfogadhatatlannak nevezte a Grönlandra nehezedő amerikai nyomást, és azt mondta, Dánia hajlandó együttműködni az Egyesült Államokkal, de „természetesen vannak olyan dolgok, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni”, ideértve más államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását. Szóba került az is, hogy Trump Grönland iránti érdeklődését nem a biztonságpolitikai aggályai motiválják: a német védelmi miniszter, Boris Pistorius félreérthetetlenül utalt is rá, hogy a vita inkább Amerika erőforrások iránti igénye miatt zajlik.

Azt minden résztvevő visszautasította, hogy eddig ne kezelték volna megfelelően az Északi-sarkvidék biztonságát: Anita Anand kanadai külügyminiszter szerint már jó ideje fokozott energiát fordítanak az ügyre, és Pistorius is kiemelte, hogy már évekkel ezelőtt stratégiai partnerséget hoztak létre az észak-atlanti tengeri biztonság erősítésére, Norvégia és Kanada részvételével. Abban is egyetértettek a megszólalók, hogy tovább kell fokozni a biztonsági erőfeszítéseket, de a NATO most jó úton jár szerintük.

A beszélgetés amerikai résztvevőjéről, Lisa Murkowski alaszkai szenátorról lehet tudni, hogy azon kevés republikánus politikus egyike, akik élesen szembeszállnak Trumppal például Grönland témájában is. Murkowski most is azt mondta, rendkívül sértőnek tartja azt a tempót, hogy az Egyesült Államok egyszerűen csak közli, hogy egy másik ország területét akarja. Azt is aggályosnak tartja, hogy Grönland fenyegetése eltereli a figyelmet a valós veszélyekről, nevezetesen Kínáról és Oroszországról. Azt is elismeri, hogy míg a többi sarkvidéki ország már évek óta beszél ezekről a veszélyekről, az Egyesült Államok kicsit elaludt.

A végén szokás szerint a közönség tehetett fel kérdéseket, és egy kínai férfi sérelmezte, hogy országát veszélyesnek ábrázolják, mire Jens-Frederik Nielsen annyit mondott, mi a transzatlanti szövetség tagjai akarunk lenni, és olyan országokkal szeretnénk szorosan együttműködni, amelyek osztják az értékeinket: betartják a nemzetközi jogot, és hisznek a demokráciában. Egy másik kérdező azt kifogásolta, hogy Grönland háttérbe szorítja Ukrajna ügyét, mire Mette Frederiksen az egész beszélgetés egyik legelgondolkodtatóbb monológjával válaszolt:

Európának radikálisan növelnie kell a képességét arra, hogy egyszerre több válságot tudjon kezelni, mert a régi világ nem tér vissza. Felejtsük el, hogy egyszerre csak egy válságot kezelünk. Képesnek kell lennünk arra, hogy mindegyikkel egy időben foglalkozzunk

– mondta a dán miniszterelnök, aki szerint a világ különböző részein most kifejezett stratégia, hogy egyszerre minél több konfliktust generáljanak, hogy mindenki fej nélküli csirkeként rohangáljon. Mette Frederiksen hozzátette, hogy fontos tanulság az, ahogyan a kontinens egységesen reagált Donald Trump lépéseire a múlt hónapban:

Amikor egységesen lépünk fel, és képesek vagyunk ugyanolyan hatékonyan reagálni, mint mások, azt a piacok is észreveszik. És akkor ez meg fog jelenni az Egyesült Államokból érkező politikai üzenetek változásában is.