Putyin és a körülötte lévő „belső körből” sokan ugyanahhoz a generációhoz tartoznak, amely a szovjet rendszerből és a biztonsági szolgálatok világából emelkedett ki, de ők sem élnek örökké. Ez a KGB-kapitalista modell túlélhet egy jövőbeli generációváltást? Megjelenhet egy új politikai és gazdasági elit, amely másképp működik?
Ezek a hálózatok a KGB működési gyakorlatára épülnek: közvetítők, fedőcégek és rejtett pénzügyi csatornák használatára. A háború alatt mindez még fontosabbá vált, mert a nyugati egység és támogatás aláásását célzó befolyásolási műveletek Oroszország stratégiájának kulcsfontosságú részévé váltak. Ebben az értelemben ezek a készségek még értékesebbek lettek. Szerintem már látszik egy új generáció, akiket szintén „KGB-kapitalistáknak” neveznék: ők képesek jól megszedni magukat a háború alatt, miközben továbbra is hasznosak maradnak a hatalom számára.
Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy a Kreml óriási pénzt és energiát tesz a nyugati befolyásolási műveletekbe. Bizonyos értelemben ezek a műveletek majdnem olyan fontosak, mint a csatatéren vívott háború. Ha sikerül aláásniuk a nyugati támogatást Ukrajna iránt, akkor akár katonai győzelemre sem feltétlenül lesz szükségük, egyszerűen kivárhatják, amíg a Nyugat belefárad.
Emellett ott vannak a szankciók kijátszására szolgáló csempészhálózatok is. Ezek működtetéséhez szintén fedőcégekre és közvetítőkre van szükség, hogy elrejtsék a pénzügyi és mindenféle egyéb nyomokat. Mindezek miatt ez a KGB-kapitalizmus még jó ideig velünk marad.
Végső soron azonban minden attól függ, mi történik a háborúban, és hogy a Nyugat képes-e kitartani és egységes maradni. Ma arról beszélgettem valakivel, mi az, ami valóban rávehetné Putyint arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, mármint úgy, hogy valódi engedményekre is hajlandó lenne. Szerintem ez csak akkor történhetne meg, ha Putyin és a körülötte lévők elhinnék, hogy Európa és az Egyesült Államok hosszú távon is készek támogatni Ukrajnát, tíz, tizenöt vagy akár húsz éven keresztül. Például olyasmi formában, mint az a biztonsági támogatás, amelyet az Egyesült Államok Izraelnek nyújt: évente garantált pénzügyi és fegyverszállítási támogatás, egyfajta „sündisznó-védelem”. Amikor ezt az elképzelést orosz tisztviselőknek felvetik, gyakran azt mondják: „Nem azért kezdtük ezt a háborút, hogy végül ide jussunk.” Ha Oroszország ráébred, hogy nem tudja kifárasztani a Nyugatot, akkor megváltozhatnak a számításai. Egy ilyen környezetben akár egy új, pragmatikusabb generáció is hatalomra kerülhet a szilovikik közül.
Nem gondolom azonban, hogy ők feladnák ezt a rendszert. Talán pragmatikusabbak lennének, és esetleg hajlandóak lennének újranyitni a kapcsolatokat a Nyugattal, leállítani a háborút és enyhíteni néhány szélsőségesebb követelésen. Talán felhagynának azzal az igénnyel, hogy Ukrajna drasztikusan csökkentse a hadseregét vagy mondjon le szuverenitásának bizonyos elemeiről. De még egy pragmatikusabb vezetés is valószínűleg továbbra is versenyezni akarna a Nyugattal. Ha egyszer valaki megtanulja, hogyan lehet ilyen eszközöket használni - befolyásolási műveleteket, rejtett pénzügyi hálózatokat -, attól nagyon nehéz később elszakadni. Elméletben egy valóban pragmatikus vezetés inkább gazdasági versenyre helyezhetné a hangsúlyt: liberalizálhatná a gazdaságot, és megpróbálhatna egy erős és dinamikus gazdasági rendszert felépíteni, amely a Nyugattal versenyez. De attól tartok, ettől még nagyon messze vagyunk.
El tud képzelni olyan forgatókönyvet, amelyben egy kifejezetten progresszív politikus kerül hatalomra?
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia), Delfi (Észtország), Delfi (Lettország), Delfi (Litvánia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.