„Az orosz beavatkozás a magyar választásokba kiterjedésében, módszereiben és kifinomultságában példa nélküli az Európai Unióban”
– többek között ezt az állítást teszi Alkonyi Zalán, a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának Oroszország-kutatója.
A magyar és angol nyelven is megjelent Facebook-bejegyzés kilenc pontban sorolja fel „az orosz művelet eddig ismert dimenzióit”, ezek közül néhány:
Alkonyi emellett említi az AI használatát, a botfarmokat, valamint azt is, hogy az orosz nagykövetség nyilvános üzenetváltásokba bocsátkozott az ellenzékkel „a helyzet csillapítására irányuló szándék nélkül”. A nyugati szolgálatok jelzései szerint Budapesten tartózkodó három GRU-s politikai machinátorról – akikről Szijjártó Péter nem, nem, nem tudott – azt írja: „pontos szerepük bizonytalan. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának névtelen forrásai szerint a magyar szolgálatok kaptak erre utaló jelzéseket, ám nincs megerősítés arról, hogy ezek a személyek ténylegesen az országban tartózkodnának. (Kevés az intel.)”
Az MCC-s szakértő hivatkozik a Financial Times orosz beavatkozással kapcsolatos értesülésére is, miszerint a magyar választási kampányba való beavatkozás szálai a Szociális Tervezési Ügynökség nevű szervezet kezében futnak össze. Erről, valamint arról, hogy ez a legmagasabb, a Kremlben jóváhagyott akció lehet, itt írtunk bővebben.
Alkonyi szerint az, ami Magyarországon történt és történik, „az nem propaganda. Ezek információs és pszichológiai műveletek”. A szakértő szerint „nem mi vagyunk a célpont, a hibrid hadviselés egyik fő célja az európai kollektív védelmi rendszer hitelének megingatása, majd kiüresítése”. Ehhez viszont ideális szövetségese Putyinnak az Orbán-kormány, mert „Budapest az elmúlt négy évben olyan szélsőségesen közösségellenes magatartást tanúsított, amely egyszerre szolgálta az Ukrajna elleni háború céljait és az Európai Unió, illetve a NATO elleni hibrid hadviselés törekvéseit”.
Szerinte most, „hogy a Kreml markából kihullanak a szövetségesei (Venezuela, Szíria, Irán) és elveszíti a jó kapcsolatokat a szovjet kliensállamokkal a jelenlegi klientúra hatalomban tartása orosz állambiztonsági prioritás”. Arról nem ír, hogy magyar részről ki ezért a felelős („Azt, hogy ki a felelős azért, hogy Magyarország az orosz–ukrán háború egyik mellékhadszínterévé vált, most nem kívánom részletesen tárgyalni. A történelem majd megteszi.”), de Orbán Viktor személyét és az orosz manipulációkban való szerepvállalását mégis csak érinti a posztjában.
Bár szerinte „a kormányfő nyilvánvalóan megrendezett telefonos jelenete után” sem várható eszkaláció, például orosz típusú tömeges letartóztatások, merényletkísérlet Magyar Péter ellen vagy megrendezett Orbán elleni támadás, hozzáteszi: a választás napjára tervezett rendőrségi „szemlékről” hallott „valamivel hitelesebb híreszteléseket belügyi forrásokból”, de szerinte „ezeket sem kell eltúlozni”.
A posztja végkövetkeztetése az, hogy a helyzet „természetesen aggasztó” és „a rendszerváltás óta soha nem volt ilyen fontos az egységes fellépés Európában”, de „sem a propaganda, sem a megfélemlítés, sem a hadseregek nem elegendőek egy olyan társadalom megtöréséhez, amely úgy érzi, hogy már nincs mit veszítenie; amelynek tagjai szolidárisak egymással és a végsőkig készek ellenállni”.,
Megbízható az orosz kormány, nagyon korrekt partner, küldi a jó üzemanyagot – egyetlen kis feltételnek kellene csak megfelelni.
Nehéz tisztábban dokumentálni, hogy a kormánymédia mennyire szolgalelkűen veszi át az orosz narratívákat, írta fb-oldalán Rácz András külpolitikai szakértő.
Azt írják, „Szergej Kirijenko vagy Vadim Titov vezetésével egyetlen orosz delegáció sem dolgozik a nagykövetségen”. Az információt eredetileg közlő Panyi Szabolcs állítása azonban nem ez.
Azért ezt jól jegyezzük meg!
Miféle GRU, miféle orosz beavatkozás? Szijjártó világában „elkeseredett álhírgyártás” és „nyilvánvaló” ukrán beavatkozás van.
A lap egy Social Design Agencynek nevezett moszkvai tanácsadó cég anyagaira hivatkozik, amely Putyin kabinetfőnökének irányítása alatt állhat.
Részletes dokumentumokat ismertünk meg, amelyek bizonyítják, hogy Oroszország titkosszolgálatai kiterjedt kibertámadásokat hajtottak végre a magyar külügy ellen. Ezzel Szijjártó Pétert is szembesítettük, aki most már nem tagadott, egészen más taktikát választott.