Alekszandr Lukasenko Phenjanba repült, de Mar-a-Lagóba vágyik – és egyre nagyobb az esély, hogy el is juthat oda

külföld

Ajándékozás

Cikkek ajándékozásához Közösség vagy Belső kör csomagra van szükséged.

Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be! Ha még nem, válassz a csomagjaink közül!

„Yeah, they’re a bunch of pussies.” Állítása szerint ez volt az egyik fontos mondat, amivel John Coale-nak, az amerikai elnök Belarusz-ügyi különmegbízottjának sikerült levennie a lábáról Alekszandr Lukasenkót az első találkozásuk alkalmából. Coale erről a McCain Intézet konferenciáján beszélt, mondandójának lényegét az emigrációban szerkesztett fehérorosz Zerkalo.io foglalta össze. A „rakat picsa” kifejezéssel a különmegbízott a nyugat-európai politikusokat illette, miután Lukasenko hosszan panaszkodott amiatt – szintén trágárkodva –, hogy Európával képtelenség szót érteni. Innentől a fehérorosz elnök rokonszenve meg volt szerezve.

Coale szerint ugyanis a Lukasenko szívéhez vezető út a megértő odafigyelés és a többórás beszélgetések mellett káromkodásokkal és vodkaivással van kikövezve. Volt ebéd Minszkben, mesélte, ahol nyolc tószt hangzott el – az első személyesen Donald Trump tiszteletére –, mindegyik egy-egy feles fölött, és a jelenlévők nagy része berúgott, mint a csacsi. A különmegbízott azt mondja, ő józan maradt, mert amikor a főnök nem figyelt, ügyesen kiöntötte a poharak tartalmát az asztal alá.

Tény, hogy az elmúlt hónapokban a káromkodós-vodkázós-bratyizós stratégia nem kevés eredményt hozott. A Belaruszban bebörtönzött ellenzékiek közül több százan nyerték vissza a szabadságukat, köztük a legismertebbek zöme is, Szergej Tyihanovszkijtól Viktor Babarikón, Marija Kolesznyikován és Alesz Beljackijon át Nyikolaj Sztatkevicsig.

Katarina Andrejeva, a bebörtönzött, majd 2026. március 19-én szabadon bocsátott belarusz újságíró Vilniusban
Fotó: PETRAS MALUKAS/AFP

Coale legutóbb múlt héten járt Minszkben, és ezen útjának köszönhetően nem kevesebb, mint 250 politikai fogoly hagyhatta el börtönét. Ilyen sokukat egyszerre még soha nem engedték szabadon Belaruszban, mióta a 2020-as tiltakozások után új szintre keményedett a diktatúra. További sajátosságuk is volt a fejleményeknek, az, hogy bár tizenöt embert papírok nélkül átzavartak a fehérorosz–litván határon – ahogy korábban is tették –, most többségük a hazájában maradhatott. Eddig ez egyáltalán nem volt jellemző, a kiengedett ellenzékiek az előző, tavaly decemberi akció során is külföldön, akkor Ukrajnában találták magukat.

Lukasenko persze nem ingyen jó fej, és nem is csak azért, mert a különmegbízott hajlandó az övéhez hasonló stílusban szidalmazni a hanyatló Nyugat-Európát. A politikaiak szabadon bocsátásának rendre megkéri az árát.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!

Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!

Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.

Partnerek

Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia), Delfi (Észtország), Delfi (Lettország), Delfi (Litvánia).

A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.

Kapcsolódó cikkek