A megváltozott médiafogyasztási, sőt politikafogyasztási szokások miatt a múlt héten felhívást intéztünk az olvasókhoz. Olyan embereket kerestünk, akik egyszer csak azt vették észre magukon, hogy – a békához hasonlóan, ami lassanként megfő a fazékban fokozatosan felforralt vízben anélkül, hogy észrevenné (amúgy észreveszi) – egy ideje nem tudnak lemondani valamilyen közéleti trash tartalomról, annyira beszippantotta őket az „olyan rossz, hogy már jó”-hangulat.

Voltak, akik csak röviden írtak arról, mi ejtette őket foglyul:

• József azután lett a Demokrata-kör rabja, hogy Bencsik Andrást kirúgták a Sajtóklubból.
• Csaba azt írta: „Martin Ethelwolf, Thuróczy Richard, Gerilla - Franciaország végnapjai – ezekről nem tudok lejönni egy ideje 🙁 és unironikus Szilvay Gergely-élvező vagyok.”
• Béla azt írta: „Pár éve megfogadtam, hogy semmilyen hírt nem olvasok el, amiben Orbán Viktor nyilatkozik, mert nem akarom magam mérgezni a szavaival. De aztán rákaptam Juhász Péter csatornájára, ahol más tartalmak mellett rendszeresen kielemzi/szétszedi/helyreteszi Orbán pénteki Kossuth rádiós beszédeit, és közben röhögök magamon, mert hát pont ezt akartam elkerülni… de valahogy Juhász Péter kommentjeivel mintha jobban esne.”
• Domokos azt írta: „Lehet, hogy érvénytelen nevezés, de Pokol Béla jogelmélet és jogszociológia felolvasásai a YouTube-on. Esztétika, tartalom, tempó tökéletes harmóniája.”
• Márton pedig csak simán két Facebook-csoportot ajánlott: az 100 fős Centrista dühöngő - avagy belpestiek vs. felpaprikázott jobberek dúlnakot és a 816 fős IGAZI centrista TERRORBOLYGÓ - avagy belpestiek vs. felpaprikázott jobbereket.

De akadtak olyan anonim függők is, akik hosszan elemezték saját szenvedélyüket. Ezekből válogattuk ki a legerősebbeket.

A régi, természetes alapanyagokra esküszik