• Két állandó dolog egészen biztosan van a nyugati civilizáció történetében: a háborúról és az árakról a zsidók tehetnek.
• Legfeljebb annyi változik, hogy mennyit kell várni az antiszemitizmus tombolására, miután az árak emelkedni, a fegyverek pedig ropogni kezdenek.
• A február 28-án kezdődött iráni háború esetében tulajdonképpen csak órákra volt mindehhez szükség.
• Köszönhetően az internet összeesküvés-felgyorsító erejének, valamint a ténynek, hogy ebben a háborúban döntő szerepe van annak az Izraelnek, amelynek vezetői most már jó ideje igyekeznek egyenlőségjelet tenni önmaguk és úgy általában a zsidók közé.

Március 17-én, valamivel több mint két héttel az után, hogy Amerika és Izrael megtámadta Iránt, lemondott Joe Kent, az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási Központ igazgatója. Kent Donald Trumpnak címzett, de általa nyilvánosságra hozott levelében így indokolta döntését:

„Nem tudom jó lelkiismerettel támogatni a folyamatban lévő iráni háborút. Irán nem jelentett közvetlen fenyegetést országunkra, és egyértelmű, hogy ezt a háborút Izrael és annak erős amerikai lobbija miatt indítottuk el.”

Nem Kent volt az első ismertebb amerikai, aki Izraelt hibáztatta a háborúért, amin már néhány nap alatt látszott, hogy nem úgy alakul, ahogy azt Washingtonban tervezték (már ha egyáltalán bárhogy tervezték). Az amerikai szélsőjobb különböző rendű-rangú prominensei nagyjából ugyanezt mondták, egészen Orbán Viktor kedvencéig, Tucker Carlsonig bezárólag, aki egyenesen „Izrael háborújának” nevezte az egész akciót, és meglepő húzással az ultraortodox zsidó chabad mozgalmat tette az egészért felelőssé.

Kevésbé bolond és gyűlöletkeltő módon, de az amerikai baloldalról is érkeztek hasonló vádak. A háború kirobbanása után a demokrata Mark Warner szenátor például arról beszélt Washingtonban, hogy annak „céljait és tempóját” Izrael diktálja. Egy másik demokrata szenátor, Chris Van Hollen pedig úgy foglalta össze a helyzetet, hogy

„Netanjahu végre talált magának egy amerikai elnököt, aki kellően hülye volt Irán megtámadásához”.

Warner és Van Hollen szenátorok korábban nem mutatták az antiszemitizmus jeleit, Joe Kent és Tucker Carlson viszont bőven. Carlson egy ideje már szakított Trumppal, és mintha a republikánus párt nyíltan neonáci szárnya felől igyekezne előzni az elnököt. Kent is évek óta több szálon kapcsolódott ugyanezekhez a körökhöz. Így tulajdonképpen semmi meglepő nem volt abban, hogy ideológiai elődeikhez hasonlóan hazájuk hibáit és rossz döntéseit azonnal a zsidókra kenték.