„Az első ötven kérdésben sincs benne fontosságát tekintve egy válságban lévő országban”

– mondta tavaly szeptemberben Magyar Péter, amikor a 444 a választási törvény módosításáról kérdezte. Kétségtelen, hogy van sok sürgősebb megoldást igénylő probléma, mely le fogja kötni a Tisza-többségű országgyűlést, de az egyik legnagyobb jelentőségű döntés egyértelműen a választási rendszer reformja lesz. A Tisza Párt elnöke sem tagadta, hogy szükség van egy arányosabb rendszerre, de ennél jobban nem ment bele a témába. Az tény, hogy a párt programjában is szerepel a választási törvény átírása.

Hosszabb távon a választási rendszer mutatja meg, mire számíthat az adott ország, és Magyarország utolsó tizenhat évéhez a kulcs is leginkább ott keresendő. Demokratikus országok között nagyon ritka az, hogy 36 év alatt három valódi rendszerváltás is történjen, nálunk mégis ez a helyzet, egy generáción belül a mostani lehet a választási rendszer harmadik nagy átírása. Máshol is voltak nagy módosítások Európában, de általában csak egy, számos ország pedig évtizedek óta hozzá se nyúlt.

„A választási rendszer, a bíróságok szerepe, a kétkamarás rendszer, a decentralizáció, a pártfinanszírozás, a pártok belső szabályai – ezek együtt alkotnak egy bonyolult, komplex, egymásra épülő rendszert. Nem lehet csak úgy »kicserélni egy csavart«, mert minden mindennel összefügg”

– mondta tavalyi interjúnkban Tóka Gábor, illusztrálva a feladat nehézségét. A Fidesz jogalkotását látva viszont folyamatosan az lehetett az érzésünk, hogy csak kicserélnek egy csavart. Emiatt is Magyarországon a választási rendszer nem semleges technikai kérdés, hanem a NER egyik legfontosabb tartóoszlopa volt mostanáig.

Mi a baj a jelenlegi választási rendszerrel?

„Amennyiben a Tisza nyer '26-ban – akár feles, akár kétharmados többséggel –, az pont annak lesz a bizonyítéka, hogy akár kétfordulós, akár egyfordulós rendszer van, még gusztustalan állami propaganda mellett is le lehet győzni ezt a rendszert” – mondta Magyar Péter ugyanabban a műsorban tavaly. Azóta be is bizonyosodott, hogy igaza volt, tényleg meg lehetett verni a Fideszt a saját választási rendszerében – sőt, Orbánék bukásának mérete pont annak is köszönhető, hogy a Tisza 52,12 százalékos listás eredménye egy arányosabb választási rendszerben csak sima többségre lett volna elég. A Fidesz azonban éppen egy ilyen torzító rendszer felépítésével teremtette meg annak a lehetőségét is, hogy egy erős kihívó a közhangulat átbillenését követően ne csak legyőzze, hanem ugyanazon szabályok mentén aránytalanul nagy vereséget mérjen rá.

Ha pedig maradna a mostani rendszer, akkor fennállna a veszély, hogy négy év múlva esetleg megint átbillen a közhangulat (ebben a gazdasági helyzetben ez nem is lenne csoda), és újra jön valaki (mondjuk pont a Fidesz), kétharmados felhatalmazással, rendszerváltással, ami ilyenkor kell. Az aránytalanság mellett további probléma a mostani rendszerrel a szakértők szerint, hogy kis változás a szavazatok arányában lavinaszerűen óriási eltérést okoz a mandátumokban, miközben a győzteskompenzáció, az eredeti szándék szerint a Fidesznek kedvező körzetátrajzolás, valamint a független kerülethatár-bizottság hiánya tovább erősíti a legnagyobb párt túlsúlyát. Ennek volt köszönhető az is, hogy az ellenzéket egy tömbbe terelte össze, megfosztva a választókat a valódi pluralizmustól, illetve éveken át gondoskodva arról is, hogy Gyurcsány Ferenc mindig ott legyen az ellenzékben.