A Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága idén április 9-én, azaz alig három nappal az országgyűlési választások előtt kötött hároméves szerződést a Flexinform Integrált Rendszerfejlesztő és Sportinformatikai kft.-vel a tao-rendszer licenszére. A szerződés összege: 1 692 000 000 Ft – írja Kele János futballszakíró, a Momentum egykori politikusa.

Az ajánlattétel határideje a dokumentáció szerint március 19-e volt.

A jó ütemben leütött szerződés már csak azért is érdekes, mert ekkor már javában (valójában február óta) zajlott a kormányzati „aggódás”, miszerint a Tisza majd beszántja a sportfinanszírozást, és a tao-rendszert is beszántja.

Természetesen a Tisza programjában semmi olyasmi nem volt, amiért a Deutsch Tamás által vezetett Sportegyesületek Országos Szövetsége Nemzeti Sportpetíciót indított, a tao-rendszerel kapcsolatban például azt ígérték, hogy a sport finanszírozását átláthatóvá teszik, a jelenleg társasági adón (tao) keresztül érkező finanszírozási összegeket nem csökkentik, azokat teljes egészében a sportra fordítják, „de költségvetési tényezővé tesszük, és biztosítjuk a hatékony felhasználást,” és kiemelten biztosítják a forrásokat a tömeg- és szabadidősport-programokra, valamint az utánpótlás- és egyetemi sportrendezvényekre.

Az Orbán-kormány által bevezetett tao-rendszer lényege az, hogy vállalatok lehetőséget kaptak arra, hogy a társasági adójukat ne a költségvetésbe fizessék be, hanem sportcélokra irányítsák át. Ebből épült például a felcsúti stadion is. A mértéke szinte áttekinthetetlen, a cégeknek nem kell nyilvánosságra hozniuk, hogy mennyi pénzt és hova irányítottak. Csak egy példa a tao-rendszerről:

15,2 milliárd tao-támogatást kért Felcsút, ennek több mint a fele a határon túlra, 2,3 milliárd pedig a fizetésekre megy.

Hogy hogyan szakad rá a magyar focira 15 év után a rideg valóság, azt pedig itt fejtettük ki bővebben.

A Flexinform egyébként nagyjából és egészében monopol helyzetben van a vonatkozó piacon, ugyanis ők fejlesztették a tao igényléséhez, a sportfejlesztési programok benyújtáshoz és az elszámoláshoz egyaránt szükséges informatikai rendszert, és nekik fizetnek a szövetségek is sok tíz, akár százmilliókat is éves szinten a használatáért, írja Kele. A teljes poszt itt olvasható: