„Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz frakciója úgy gondolja hogy ez egy olyan fontos külpolitikai kérdés, amelyben nem is egy, hanem több indítvány született. Mint tudjuk, kettő ilyen már ismeretes. A Fidesz által készített harmadik indítvány is meg fog érkezni a terembe, önök még egyetlen indítványt sem kaptak kézhez. Mi abban az esetben tudunk elállni a vitától, hogyha önök csak abban az esetben fognak dönteni, miután mind a három indítványt megkapták, és azt áttanulmányozták. Ellenkező esetben vitának helyét látjuk. Köszönöm.”
Ezek voltak Orbán Viktor első szavai a szabadon választott parlamentben, 1990. május 3-án. Az idő múlásának érzékeltetésére szokás ilyenkor leírni, mi is volt akkoriban a világban. A hosszas felsorolástól megkímélem az olvasót, csak három dolgot emelek ki:
Az Orbán első parlamenti felszólalásában emlegetett indítvány Litvánia, a függetlensége kikiáltása előtt álló szovjet tagköztársaság melletti kiállásról szólt. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy eltiporják-e a szovjet tankok a litván tavaszt.
Orbán első érdemi parlamenti felszólalására az ötödik ülésnapig kellett várni. Fehér ingben, sötét zakóban, rajta narancssárga Fidesz-jelvénnyel szólalt fel. Mialatt Orbán felállt, a balján ülő Szelényi Zsuzsanna egy ásítást nyomott el. A videó itt megnézhető.
Orbán az Antall József miniszterelnök által beterjesztett kormányprogramhoz szólt hozzá az ellenzéki Fidesz vezérszónokaként. „Örömmel üdvözöljük, hogy ez a kormány a szabadság kormánya és európai kormány kíván lenni. Az elkövetkező hónapok döntik majd el, valójában az lesz-e.” Orbán kétségének adott hangot, hogy ez a kormány képes lesz-e megoldani az ország gondjait, mivel „a beterjesztés nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét”. Igazi kormányprogram hiányában így nem tudja eldönteni, hogyan is lehetnének konstruktív ellenzékiek.
Orbán utolsó parlamenti szavai közel 36 évvel később hangzottak el. Ezúttal sem kötött nyakkendőt, fehér ingben és sötét öltönyben volt, a narancssárga fideszes jelvényt már nem hordta. A DK-s Arató Gergely azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy hogyan halad a Mi Hazánk–Fidesz választási koalíció és közös kormányzás előkészítése.
Már a kérdés sem utalt jövőbelátásra, a válasz még kevésbé. Orbán ugyanis ezt mondta Aratónak, miközben Kocsis Máté telefonált, Selmeczi Gabriella, Semjén Zsolt és a többiek jóízűen nevettek:
„Szokatlan kérdés ez, de én megértem, hogy önt ez érdekli, mert ön a következő választás után már nem lesz itt. De kérem, hogy majd kövesse a televízióban az eseményeket. Köszönöm megtisztelő figyelmét.”
Az utolsó szavak itt megtekinthetők.
Ekkor még nem lehetett tudni, milyen drámai hetek, hónapok előtt áll a Fidesz. Orbán Viktor a választás éjszakáján megrendülten fogadta a vereség hírét, majd szombaton világossá tette: hiába ő a Fidesz listavezetője, nem ül be a Parlamentbe. „Rám most nem a parlamentben, hanem a nemzeti oldal újjászervezésében van szükségünk” – mondta.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
A magyar történelem leghosszabb ideje hivatalban lévő országgyűlési képviselőjét már 50 évvel halála előtt is apónak nevezték. Nem volt különösebben tehetséges, de sokáig élt, külföldi szót ki nem ejtett a száján, nagyon utálta Jókai Mórt, mégis a kispesti Jókai utcában érte a halál.
A választáson győztes Tisza Párt egyik legfontosabb feladata a választási reform lesz. Mi a baj a mostani rendszerrel, miért nem szabad visszatérni az előzőhöz, és milyen biztosítékok vannak máshol egy a NER-hez hasonló rendszer kialakulásának megakadályozására?
Azt mondta, rá most nem ott van szükség.
Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után Winston Churchilltől idézett a Dísz téren, több tízezer ember előtt. Egy baloldali és egy jobboldali közmédiát akart, feltűnt Rogán, Navracsics, Szijjártó, polgári köröket alapított.