• A Fidesz a modernizáció veszteseinek pártjaként nyert 2010 után sorozatban, majd kapott ki kétharmaddal.
• Egy új kutatás megmutatja, mennyire elvesztették Orbánék a középrétegeket.
• A NER áprilisi bukása egyszerre szól arról, hogy beszorultak az alsó csoportokba, de ott is elkezdett csökkenni a támogatottságuk.
• A Fidesz vezetői is elismerik, hogy bukták a középosztályt, Orbán mégis az eddigi receptet követi, Dopemannel és Vadhajtásokkal.
• Kétharmadváltás – így bukta a magyar társadalmat a Fidesz.

Orbán Viktor nem jachtozik, hanem vitorlással vadkempingezik, akkor is, ha ez kívülről másnak látszik. De nemcsak a szokásos augusztusi horvát nyaralás nem változott a kétharmados vereséggel, az egyszerű vidéki gyerek imázsára és a prolis igeforrásokra is inkább csak ráerősített a Fidesz az elmúlt hónapokban, már ha egyáltalán csinált valamit.

Orbán ugyanazt az utat folytatná, ami 2010 után egymás után hozta a kétharmados győzelmeket a számákra, mindaddig, amíg történelmi vereséghez nem vezetett a sokáig bombabiztosnak hitt recept: le kell menni kutyába, a társadalmilag lent lévő, iskolázatlan szavazók voksait kell minél egyszerűbb eszközökkel, propagandával, egyre vaskosabb hűbéri megoldásokkal biztosítani, kolbász, pálinka, lángos TikTok-vonallal hitetve el a lecserélt bázissal, hogy a Fidesz minden látszat ellenére nem az oligarchák, hanem az egyszerű emberek pártja.

„Az akadémisták helyett már kizárólag a kubikusoknak beszéltek”

– bírálta a Fidesz örökös centrista elhajlójaként Navracsics Tibor Tusványoson a párt irányvonalát, mielőtt bejelentette saját mozgalomféleségét. Bár április 12. után a Fidesz háza táján többen fogalmaztak meg nyilvános kritikát Stumpf Istvántól L. Simon Lászlón át Ferencz Orsolyáig arról, hogy hiba volt elengedni a középosztálybeli közönséget, ezeket a hangokat hamar elnyomta a pártvezetés.

„Mindig a szélen kell kezdeni az újjáépítést: a kurucoknál, a radikálisok világában” – mondta Orbán az interjúban, amiben egyébként elismerte, hogy a Fidesz-kormányok jobbra sodródva elvesztették „a polgári közepet”; „a polgári közép gazdátlan maradt, a Tisza pedig benyomult oda”.

A most hangoztatott cél, a plurálisabb „mozaikjobboldal” kialakítása egyelőre inkább enervált káosznak látszik, mint termékeny sokszínűségnek. A Fidesz vagy poszt-Fidesz néppártosodási kísérleteinek elsősorban maga Orbán Viktor az akadálya. A volt miniszterelnök a választási vereségből a jelek szerint azt a tanulságot vonta le, hogy a nagy dolgokban ugyanazt kell folytatnia, mint idáig, csak még úgyabban – és másra a Tisza egész pályás letámadása miatt nincs is mód. Tusványoson, ahol a Fidesz „polgári” és radikális tagozata már külön sátrazott, Orbán kiadta az ukázt: ez itt nem az önkritika ideje, a párt újraépítését a radikális szélen és lentről, a falvakból és külvárosokból kell kezdeni. Dopemannel, Vadhajtásokkal, Dobbanjonnal.

Ezzel a Fidesz tulajdonképpen folytonos marad a 2006-os vereség után építeni kezdett önmagával, amely alapparadigmájává tette az emberek vs elit szembeállítást. Miközben 2010-et követően oligarchisztikus rendszert vagy „nemzeti tőkésosztályt” építettek állami és uniós forrásokból, azt hangsúlyozták, hogy ők mindenekelőtt a kétkezi munkából élőket, a melósokat, a vidékieket képviselik.

Több mint húsz éve megy ez, és oda vezetett, hogy a Fidesz beszorult az alsó szegmensekbe, ami 2026-ban kétharmados vereséget eredményezett.

Egy megjelenés alatt álló tanulmány ezt számokkal is alátámasztja: „a NER szavazóbázisa a gazdaságilag fejlettebb és magasabban képzett régiókból fokozatosan a leszakadó térségek felé tolódott el”. Az adatok szerint a Tisza és a Fidesz választói számai drámai különbséget mutatnak abban, hogy kik támogatják a két pártot – írja a Kétharmadváltás című közös tanulmányában Mészáros József, Solymosi Norbert és Szakadát István.