Egy ideje nem lehet már sokkolni a nemzetközi közvéleményt a szélsőjobb előretörésével. Az elmúlt évek folyamatosan erről szóltak Európában: hol egy tartományi választást nyertek meg, hol koalíciós kormányban jutottak hatalomra, hol nemzeti választáson adták a legerősebb pártot, de végül kimaradtak a koalícióból. Ha nem is nyernek, az ideológiájuk beszivárog a mainstreambe: bevándorlási politikájukat Dániától Nagy-Britanniáig mérsékelt pártok vették át, Friedrich Merz német kancellár pedig tavaly januárban még ellenzékből AfD-szavazatokkal fogadtatott el egy migrációs indítványt a Bundestagban. Miért lényeges akkor egy alig kétmilliós keletnémet tartomány esete?

Vasárnapi választás: a rossz és a kisebbik rossz

Szeptemberben három tartományi választást rendeznek Németországban: most vasárnap Szász-Anhaltban, két héttel később Mecklenburg-Elő-Pomerániában, illetve Berlinben. Mindhármon borítékolható a szélsőjobboldali AfD előretörése, sőt, az első két tartományban várhatóan nyerni fognak, de vannak esélyeik a hagyományosan balos berlini választáson is. Ha úgy vesszük, ez már nem lehet sokkszerű, hiszen két évvel ezelőtt, Thüringiában megtörtént, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, az AfD lett a keletnémet tartomány legnépszerűbb pártja. Kormányra viszont nem került, mert működött a tűzfal, a többi párt nem volt hajlandó koalícióra lépni vele.

Ráadásul most is keletnémet tartományokra korlátozódik a választás, ahol már régóta erős az AfD, hol itt az újdonság?

Az egyik válasz erre a kérdésre az, hogy a szász-anhalti választás történelmi lehet, amennyiben reális esélye van az AfD-nek arra, hogy egyedül is abszolút többséget szerezzen, és ne lehessen megkerülni semmilyen nagykoalícióval. A közvélemény-kutatások szerint a párt 41-43 százalék közötti eredményt érhet el, messze megelőzve a 22-23 százalékos CDU-t, illetve a baloldalt (Die Linke), amely 11-12 százalékra számíthat. Ez abban az esetben lehet elég az AfD abszolút többségéhez, ha csak ez a három párt éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Igaz, a legtöbb mérés most azt valószínűsíti, hogy az SPD és a Zöldek is bejutnak, de az elmúlt években elég sokszor tévedtek a közvélemény-kutatók ahhoz, hogy ne vegyük készpénznek a Frankfurter Allgemeine Zeitung esélylatolgatását, amely szerint csak 7 százalék a valószínűsége az AfD abszolút többségének. (A szélsőjobbnak a baloldali populista BSW bejutása is segíthet, amely együttműködne vele, de őket most nem mérik a küszöb fölé.)

A CDU számára azonban a problémák nem érnek véget azzal, ha esetleg nem tud egyedül kormányt alakítani a szélsőjobb, hiszen a másik lehetőség – kisebbségi kormányzás a szocdemekkel és a Zöldekkel – is számos buktatót rejt magában. Leginkább azért, mert ebben az esetben a koalíció rákényszerülne a Linke külső támogatására, miközben a CDU párthatározata, de a tagság többsége is elutasítja az együttműködést a radikális baloldallal. És bár Thüringiában jelenleg is működik a kisebbségi kormányzás a Linke külső támogatásával, a kormányzás ott sem problémamentes. Továbbá az AfD frakciója Szász-Anhaltban várhatóan nagyobb lesz, mint Thüringiában, ami eleve szűkebb keretek közé szorítja a tűzfal-koalíció matematikai mozgásterét. Még nagyobb probléma a CDU vezetése számára, hogy a szász-anhalti pártszervezet több politikusa eleve kizárja az együttműködést a baloldallal. Ez a belső ellenállás komoly dilemmát teremt a szövetségi pártelnök, Friedrich Merz számára, mivel a CDU-nak gyakorlatilag választania kellene a baloldali támogatással működő kisebbségi kormányzás vagy a szélsőjobboldallal való együttműködés között, és csak az lehet a kérdés, melyik a kisebbik rossz. (Vagy ahogy a Politico fogalmaz: Merz mindenképpen veszíteni fog vasárnap.)

A nemzetközi helyzet is fokozódik

Egy másik ok, amiért más ez a helyzet, mint két éve, az AfD thüringiai sikere idején, a nemzetközi helyzet változása. A Merz-kormány épp a héten jelentette be, hogy Oroszországot tartja felelősnek a lipcse-hallei repülőtéren történt augusztusi dróntámadásért, válaszul elrendelték a bonni orosz főkonzulátus bezárását, és felmondták a régóta kémtevékenységgel vádolt berlini Orosz Ház szerződését is. A Német Szövetségi Köztársaság és a Kreml között a hidegháborús idők óta nem volt ilyen feszült a viszony, a német kormány nyíltan „hibrid háborúról” beszél, ennek pedig belpolitikai következményei is lehetnek.