Az indokoltnál sokkal korábban lettem néni. Néni, aki nem minden esetben halad a technológiai fejlődéssel. Megvolt ehhez a minta, olyan családban nőttem fel, ahol nem volt autónk, mindent közösségi közlekedéssel oldottunk meg, vonalas telefonunk sem volt egészen 1993-ig, apám parlamenti képviselőként is egy nem annyira közeli telefonfülkébe járt intézni az ügyeit. Mobiltelefonom is csak huszonéves koromban lett, egy barátnőm vett nekem egy régi Nokiát, miután megunta, hogy soha nem tud elérni. Azon is hajlamosak csodálkozni ismerőseim, hogy nincs mikró a konyhámban, pedig nem a hullámoktól félek, egyszerűen csak feleslegesnek érzem, de már amiatt is kaptam értetlenkedést, hogy miért nincs nagyobb tévém, ha ennyi filmet és sorozatot nézek. A közösségi oldalakon is néni-szinten működöm, már a YouTube-os tartalmakkal se tudtam mit kezdeni, TikTokom nincs is, ezek után az sem lehet meglepő, hogy nem használok semmilyen generatív AI-t. Nincs a telefonomon ChatGPT, életemben mindössze kétszer használtam, egyszer egy cikk kedvéért, a másik esetre pedig már nem is emlékszem. Internet-felhasználásban még mindig ott tartok, hogy „a Google a legjobb barátom”. Igaz, mostanában ha keresek valamit a Google-ben, nehéz kikerülni a Gemini legfelül érkező, sok esetben kretén gyorsválaszát, így akaratomon kívül végül is már elég sokszor éltem az AI által adott segítséggel. Annak azonban továbbra sem látom értelmét, hogy egy mesterséges intelligencia által működtetett csetprogramnak tegyek fel kérdéseket. Egyrészt mert anélkül is megtalálom az általam keresett infókat, másrészt még mindig iszonyú debilnek érezném magamat, ha egy, az internetről összehalászott információkból táplálkozó, klisésen és modorosan kommunikáló csetbothoz beszélnék, mintha ennek a valaminek személyisége lenne, és ezért még külön fizetnék is.

Miután az elmúlt hetekben a világ egyik fő témája az volt, hogy mindmeghalunk, mert az AI most már tényleg elhozza nekünk a világvégét, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megírnám, hogyan élek mesterséges intelligencia nélkül, nem egy nagy cucc, bárki utánam tudja csinálni, hisz én tényleg soha nem használok AI-t. Aztán belegondoltam, hogy ez így rohadtul nem igaz. Valóban, direkt, szánt szándékkal nem használom a ChatGPT-t vagy a Geminit és egyéb hasonlókat, a munkám során is egyetlen egyszer vettem igénybe egy videóhoz leiratozót, mert épp nem volt időm és kedvem végighallgatni és begépelni egy iszonyú hosszú Magyar Péter-videót. Azonban akaratomon és szándékomon kívül rengeteg olyan eszközt és felületet használok nap mint nap, ami AI segítségével működik vagy AI-t használ.

48 óra

Végül arra jutottam, hogy legyen két nap: egy nap Budapesten, egy nap pedig vidéken, összesen 48 óra, AI nélkül, amikor az alábbiakat nem használhatom:

• ChatGPT és társai – könnyű, ezek nélkül élek
• Facebook, Instagram és egyéb közösségi oldalak – ezek a felületek aktívan használnak AI-t, sőt, rendszeresen szembe is jönnek rajta AI-generált tartalmak
• Messenger és egyéb csetprogramok – szintén
• Google, Gmail, Google Meet – ott van benne a beépített Gemini, konkrétan kikerülhetetlen
• Waze – AI analizálja a forgalmat és ajánl fel nekem az összeszedett infói alapján útvonalat
• Strava – nem néztem utána, de biztos, ami biztos alapon ezt is kihagytam
• Netflix, HBO ésatöbbi – az összes streamingfelület ajánló része AI-alapokkal működik, ugyanez vonatkozik a Spotifyra is
• Random tévécsatornák – mostanában az újabb RTL-es műsorok előtt is bemondják, hogy „a műsorszám AI használatával módosított elemeket tartalmaz”, nem kockáztattam
• Híroldalak – szinte minden híroldal használ már AI-generált tartalmat, nem kockáztathattam, hogy szembejön egy kép vagy felbukkan egy reklám, amit AI segítségével ajánlgatnak nekem a korábbi kereséseim alapján
• Macskafigyelő kamera – AI segítségével szűri ki, hogy macskát vagy embert észlel a lakásban, utóbbi esetén riaszt, ha épp nem vagyok otthon
• BudapestGo – ha valaki nem tudná, most szólok, hogy az alkalmazás és a BKK is használ AI-t a forgalomirányítás optimalizálásához (ellenben a MÁV applikációjával, amire külön rákerestem, így megnyugodtam, hogy a vonatra legalább felülhetek, bár végül kizárólag autót használtam ebben a két napban)
• Siri – ahogy a ChatGPT-t, ezt se használom, könnyű

Szerda este ezeket összeírva feküdtem le aludni, hogy aztán másnap reggel még időben eszembe jusson, amikor reflexszerűen a telefonomhoz nyúltam, hogy a telefonom felnyitásához nem használhatom az arcfelismerőt, helyette szépen be kell pötyögnöm az ujjacskáim segítségével a kódomat. Hogy minek nyitottam fel a telefonomat, az egy jó kérdés, mert nem nyithattam meg rajta gyakorlatilag semmit. Még az időjárás-appot sem, mert időközben realizáltam, hogy nagy valószínűséggel az is használ AI-t.

De ekkor ébredtem rá arra is, hogy a vidéki házban, ahol épp vagyok, napelemmel működik az áram. Kizárólag napelemmel. A napelem invertere pedig használ AI-t. Gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ebben az esetben igazán kivételt tehetek, ez van, mégiscsak megérdemlem azt a reggeli kávét, amit az áramot igénylő kávéfőzővel kell lefőznünk.

Első nap