• Munkaebédek költsége,
• a rendezvényekre érkező vendégek utazási költségei,
• repülőjegyek,
• ingatlanadó,
• üzemanyag,
• irodaszer,
• DVD-k,
• szemétszállítás,
• csatornadíj,
• munkavállalók 11 havi fizetése.

Néhány a tételekből, amelyekre a Bethlen Gábor Alap az áprilisi választások előtt súlyos adófizetői pénzeket ítélt meg határon túli szervezeteknek. Közérdekű adatigényléssel kértem ki a 2025. július 1. és 2026. április 30. között megítélt támogatások támogatói okiratait és kérelmeit. A dokumentumokból már korábban kiderült, hogy egyedi döntéssel 9,8 milliárd forint ment határon túli focira, sőt tengerentúli szervezetek igényei és kérései is meghallgatásra találtak.

Ezeket a pénzeket nem nyilvános pályázati felhívás alapján, hanem egyedi kérelemre, kormányzati döntés nyomán ítéltek oda. Az ilyenekre a gyakorlatban felülről nyitott keret állt rendelkezésre, vagyis nem határoztak meg konkrét elkölthető összeget.

A folyamat úgy nézett ki, hogy a kérelmező, vagyis az alapítvány, civil szervezet, szövetség benyújtotta a támogatási kérelmet. Ebben a célok mellett a tételes költségvetést is be kellett mutatni, és meg kellett indokolni, miért és hogyan szolgálja a határon túli érdekeket az, amire a pénzt kérik. Ezt követően a BGA elvégezte a szakmai előkészítést, ellenőrizte a dokumentációt, majd a kérelem elbírálása már a Miniszterelnökségen történt. A felelős a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, 2024 novembere óta Nacsa Lőrinc volt.

Az egyedi támogatások nem ritka támogatási formák, viszont több kritika is érte a metódust. A döntések kevésbé transzparensek, jelentős összegek is kioszthatók, az Orbán-kormány idején nagyon gyakori is volt, hogy az ilyen támogatások vagy valamilyen kormányhoz, Fideszhez közel álló szervezetnél landoltak, vagy az Orbán Viktornak kedves területet, a focit szolgálták.

Az egyedi döntésekkel megítélt támogatások kérelmeiből világosan kirajzolódik egy másik probléma is. Nemcsak és kizárólag szakmai, közösségi célokat vagy fejlesztéseket szolgáltak a megítélt összegek, nagyon sok esetben a mindennapi működés feltételeit biztosították magyar adófizetői pénzből. Ezt láthattuk a határon túli fociakadémiák esetében, és most a választást megelőző szűk egy évben kiosztott legnagyobb összegű támogatásoknál is ez jellemző.

Csak elvétve találni tételeket, amelyeknél hihető, hogy valóban egyedi elbírálást és döntést igénylő, nemzetpolitikai célokat szolgáló, az adott szervezetet jobbá-hatékonyabbá tevő fejlesztés. A papírt, irodaszereket, DVD-t vagy a csatornadíjat nehezen lehet ebbe a kategóriába fsorolni, hiszen ezek a legalapvetőbb működési feltételeket takarják. Ezen a ponton adódik is a kérdés: ha még az ilyen alapvető tételeket is magyar adófizetői pénzből finanszírozzák, akkor vajon mennyire kiszolgáltatottak és mennyire függnek a magyar államtól ezek a szervezetek. És hány szervezet esetében beszélhetünk közpénzből felfújt lufiról?

Felgyorsított pénzszórás