Hasonlóképpen a világjárványhoz, most is olyan társadalmi válság elé nézünk, ami minden nehézsége ellenére kivételes lehetőségeket is magában rejt. Sik Domonkos írása.
Szijjártó régi barátja Andalúziában bekkelte ki a NER keményebb időszakát, miután milliárdosra kereste magát közpénzen. Ma már zsarnokságként emlékezik a rendszerre és visszatérne a magyar médiapiacra.
Hányan szájalnak interaktivitásról meg a széles tömegek bevonásáról, és milyen kevesen hoznak létre valódi élő, közben sokszerzős alkotást! Orbánnak és Párkányi Raab Péternek azonban sikerült ez a német megszállási emlékművel.
De nem a Tisza sodorta őket ide, mert Navracsics fotói alapján még bőven a Fidesz kormányzása alatt szivároghattak be.
Magyarország szokatlan eufóriában tölti mézes heteit, de ez sem tart örökké. A múlt lezárásához emlékeztetnünk kell magunkat arra, amit tizenhat éven keresztül átéltünk. Újra és újra. Egyedül így haladhatjuk meg az orbánizmust.
Varju stílusa Hemingwayt vagy Murakamit idézően tömör, pontos és egyszerű.
Miért kell a kormányváltás után két hónappal még mindig azokat az arcokat néznünk, akik éveken át tolták az agyatlan fideszes propagandát?
Mikor, ha nem most? A rendszerváltás újabb sürgetése.
Elképesztően nagy lehetőséget adtak néhány lelkes, hátrányos helyzetű gyereknek, hogy a legnagyobb közönség előtt mutassa meg magát. Abban, amit szeret, amit gyakorol és amiben jó, nem pedig általános cukigyerekeskedésben.
A Magyar Péter által bemutatott paloták nemcsak a luxus részletmegoldásaik miatt felháborítóak, hanem az alapvető feleslegességük miatt. Ezek nem házak és főleg nem minisztériumok, hanem elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek, Orbán Viktor játékai.
Itt a rendszerváltás videója. A rettegéstől dülledt szemű, sunyi, tolvaj tacskó aranyos. A rettegéstől dülledt szemű, sunyi fideszes miniszter még a tacskónál is csodásabb látvány.
A hatalmat – vagyis most már csak annak illúzióját – képtelen volt elengedni, de attól látványosan betojt, hogy Magyar Péter tetemre hívhassa a Parlamentben.
Ehhez képest szinte semmiség volt, ahogy lihegve behajolt a ruszki miniszternek. Szijjártó Péter egyik rekordot a másik után dönti rövidtávú megalázkodásban. Ez már perverzitásnak tűnik.
Fotók, fotók, fotók, sok tucat fotó és mindnek ugyanaz a magyar sztár a főszereplője. De nem Dzsudzsák Balázs.
A 2026-os választások előtti hetekben olyan hangulat van Magyarországon, amihez hasonlót még nem tapasztaltunk az Orbán-rendszerben. Ehhez szükség volt annak az ellenzéki hozzáállásnak a meghaladására, amit a reménytelen skandálások emlékére nevezhetünk „nem hagyjuk!” politikának. A tét most egészen más.