Első ránézésre a Furious alapsztorija a legelcsépeltebb a világon: adott egy sorozatgyilkos, meg az őt megszállottan kergető, zűrös múlttal és PTSD-vel küzdő FBI-ügynök, utóbbit pedig egy kiégett, tapasztalt ügynök segíti, aki rendre összeütközésbe kerül a felső vezetéssel, ezért gyakorlatilag száműzik a pincében lévő irodába. Elizabeth Meriwether sorozata azonban mindent a feje tetejére állít azzal, hogy a három fenti figura egyaránt nő, míg az áldozatok férfiak. (Itt kell elmondani, hogy a nálunk a Disney+-on látható Furiousnak magyar címe is van, de nemcsak semmi köze az eredetihez, hanem ráadásul olyan, mintha valami mexikói telenovela lenne, Gyűlölet és csábítás, atyaég, szóval inkább maradjunk az angolnál.)

A sorozat alapötletét egy 1987-es filmből, a Fekete özvegyből vette, abban Debra Winger üldöz egy női sorozatgyilkost, a különbség azonban számottevő: ott Theresa Russell karaktere gazdag férfiakat hálóz be, majd gyilkol meg a vagyonuk miatt, itt viszont a bosszú jelenti a motivációt. A Furious a 2020-as évek sorozataként olyan aktuális témákból szedi az inspirációt, mint a MeToo és az Epstein-ügy, a kiskorú lányokat büntetlenül megerőszakoló nagyhatalmú férfiak és a nekik falazó hatóságok itt is fontos szerepet játszanak.