1962. október 28-án, a kubai rakétaválság közepette az amerikai légierő okinavai nukleáris rakétabázisa éles támadási parancsot kapott. Csak egy parancsnok lélekjelenlétén múlt, hogy nem tört ki az atomháború.

Lelőtték az amerikai rakétákat, figyelték a fegyverteszteket és a kormányokat is. Köszönjük, idegenek!

Mindez válasz volna arra, hogy az orosz hadsereg állítólag a megengedetnél nagyobb hatótávolságú manőverező cirkálórakétákkal kísérletezik.

Az állat és növényfajok ezerszer gyorsabban tűnnek el, mint az ember megjelenése előtt. A jövőkutatók szerint 10-20 százalék az esélye, hogy még ebben a században kihal az emberiség. Ha megússzuk, akkor is baktériumokon fogunk élni.

Mit pusztítana el Budapesten egy észak-koreai atombomba? Hát egy orosz?

Egy nagy NATO-hadgyakorlatot igazi támadásnak véltek a szovjetek. Nem sokon múlott az atomháború.

Tizenhét tisztet fokoztak le titokban. Mindannyiuknak volt felhatalmazása nukleáris rakétákat elindítani.