Aung Szan Szu Csí először mondott nagy tévébeszédet a rohingya krízisről. A kormány elítéli az erőszakot, de Mianmarnak túl sok problémája van egyszerre.

Úgy tűnik, a mianmariak csak annyi rohingya muszlimot akarnak megölni, hogy az életben maradt százezrek örökre elmeneküljenek az országból. Az életben maradtakat viszont senki sem látja szívesen.

Rohingyák százezrei menekülnek Banglades felé, nyomukban a házaikat felgyújtó, a férfiakat meggyilkoló, a nőket megerőszakoló mianmari hadsereggel. Nem úgy tűnik, hogy a világ képes lenne segíteni rajtuk. A Nobel-díjas Aung Szan Szu Csí meg nem is akar.

Az országot 65 éve uraló hadsereg elég alaposan bebiztosította magát: az ellenzék vezére nem lehet elnök, a legfontosabb minisztereket a hadsereg jelöli, az alkotmányt pedig még úgy se módosíthatná a választások nyertese, ha 100 százalékos győzelmet aratna.

A demokratikus ellenzék óriási győzelmet aratott a mianmari választáson, de a vezetőjük az alkotmány szerint nem lehet elnök, mert gyerekei külföldi állampolgárok.

Bár még mindig nem sikerült közzétenni az országos eredményeket, a fővárosban, Jangunban 12-ből 12 helyett szerzett a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Csí pártja.

Bár egyelőre nem hozták nyilvánosságra a választási eredményeket, az ellenzék Nobel-békedíjas vezére, Aung San Suu Kyi már a győzelemre utaló nyilatkozatokat tett.

Hiába puhult a diktatúra, Mianmarban nem lett könnyebb muszlimnak lenni. Sem a kormány, sem az ellenzék nem védi őket, és közben felbukkant a színen Viratu, a buddhista bin Láden. Van, ahonnét még a Bangladesbe menekülés is vonzó perspektíva.