A kellemetlen tüneteket "átadhatjuk", például egy meztelen csigának, ha a homlokunkhoz nyomjuk, majd elhajítjuk.
Jólesik a takarót fejünkre húzva megpróbálni kibekkelni a gyötrelmes órákat, de a döglés alatt a szervezet anyagcseréje is lébecol, vagyis igazából csak elnyújtjuk a regenerációt.
A kávé az agyat valóban serkenti, de a test többi részének semmiképp sem tesz jót macskajaj idején, sőt.
A leterhelt emésztőrendszer további gyötrése természetesen semmilyen pozitív hatással nincs a Másnap reggeli közérzetünkre.
Kamu: a kevesebb kísérő anyag csak meggyorsítja a koktél fő hatóanyagának támadását, és persze hamarabb előhozza az utóhatásokat.
„Az olaj lefedi a bélbolyhokat, és nem tud olyan gyorsan felszívódni az alkohol.” Muhaha.
A gyógyszerek többnyire a májban bomlanak le, vagyis csak tovább terheljük ezt az oly drága szervet, ha éjszakára kemikáliákkal is megterheljük.
A szénsavas, hideg folyadék jólesően zuborog le a megkínzott nyelőcsövön, és arra a pár másodpercre tényleg csökkenti is az általános dögrovás érzését.
A „gyógyital” valóban csökkenti a tüneteket – de csak egy időre.
Az igazán súlyos esetekben az áldozat által leginkább vágyott gyógymód a kíméletes, azonnali eutanázia, de ez meglehetősen végletes módja a tünetek enyhítésének.