Szokásomhoz híven megint egy teljesen oda nem illő prológussal nyitok, ami most egészen kivételesen nem a mellekről fog szólni. Sokkal távolabbi vizekre evezek, ahogy ezt tettem egyszer egy hölgy mellett fekve, erősen illuminált állapotban: épp a Király, azaz Elton John egyik slágere indult el – talán a Levon, vagy a Your Song, nem emlékszem…  –, én pedig nemes egyszerűséggel és nyugodtsággal közöltem a mellettem fekvő szépséggel, hogy ha a helyzet úgy hozná, simán lefeküdnék Sir Eltonnal… („Jézusom, kimondtam ezt? Vagy csak gondoltam? Beszéltem? Hallottak engem?” – Johnny Depp; Félelem és reszketés Las Vegasban).

A nők csak a nagy farkakat szeretik, a kis mellek nem lehetnek szexik, a Jägermeistertől nem lehet berúgni, a Beatles jobb, mint a Rolling Stones - napokig tudnánk sorolni az ahhoz hasonló tévhiteket, miszerint a Manchester City csapatának egyetlen legendája sincs. Hajtás után cáfolunk, és bemutatjuk az embert, aki alig néhány évvel a második világháború borzalmai után egykori Wehrmacht-katonaként lett legendává a Csatornán túl.

A Wolverhampthon Wanderers manapság csak a Championship középmezőnyében, annak is az alján szerénykedik. A háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes a 2011/12-es szezonban intett búcsút a Besztlígnek, majd zuhant rögvest még a Purgatóriumnál is lejjebb. A visszajutás ugyanolyan gyorsan sikerült, mint a kiesés, a Champo mocsara viszont azóta sem engedi őket – a 2014/15-ös kiírásban például hetedikek lettek, azonos pontszámmal, rosszabb gólkülönbséggel lemaradva az 5. ill. 6. (Brentford, Ipswich) playoffot jelentő helyezésekről. Ez viszont most a legkevésbé se érdekeljen senkit, hajtás után egy sokkal érdekesebb történetet hozunk Nektek a Farkasok hőskorából.

Gareth Barry a jellegtelen angol középpályás prototípusa. Nem passzol kiemelkedően jól, nem tud cselezni, egy bizonyos szinten túl a játék olvasásában sem jeleskedik. Nem szerel annyit, mint Kanté, nem nyer tucatszámmal fejppárbajokat, erős, de nem agresszív, szedi a lapokat, de négy deci rum után, távolról hunyorítva sem kevernéd össze a fénykorában daraboló Roy Keane-nel. Észrevehetetlen, szürke, egy nagy gépezet kicserélhető fogaskereke. És mégis, immáron több mint hatszáz meccs áll a neve mellett a világ legkeményebb ligájában. Hogyan csinálta?

Egyre nagyobb harc folyik a bajnoki címért, a legjobb négyig sem mindenki juthat el és a középmezőnyben zajló őrület sem mindennapos, a kiesés elleni küzdelemben is csupán az Aston Villa tűnik teljesen elesettnek. Az ezen a hétvégén lejátszott mérkőzéseken ismételten sok kérdésre kapunk majd választ. Indul a 26. forduló!

A múlt heti módszer alapján a 16. forduló értékelésére ismét "felosztottuk" magunk között a forduló meccseit. Meglepetésben ezúttal sem volt hiány, minden napra jutott olyan eredmény, amire felkaptuk a fejünket. Szombaton a Manchester United, vasárnap a Tottenham, hétfőn pedig a Chelsea kapitulált. Utóbbiból következik, hogy a Leicester City pedig továbbra is szenzációsan teljesít.

A címre pillantva fura lehet, hogy a nyitóképen mindannyiunk által imádott Dávid mesterének kékkel kihangsúlyozott deltái és Róbert barátunk denevérfeje éktelenkedik, hajtás után viszont minden lényegesebb információra is fény derül. 

Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.

Ha valaki nyerő focicsapatot akar építeni, pontosan tudja, hova kell nyúlnia első helyen, és vesz egy fasza kapust. De mit csináljon az, aki a magyar internet legkirályabb Premier League-blogját szeretné beizzítani? Naná, hogy beszákolja kis hazánk legelvetemültebb fanjait, akik nem csak a saját csapatuk dolgában tökéletesen tájékozottak, de tudnak írni, sőt, humoruk is van. Hajtás után ők mutatkoznak be, szép, tökéletes libasorban, és grátiszként azt is elmondják, milyen kispályás hobbicsapatot dobnának össze PL-legendákból.

Hat fordulóval a bajnokság vége előtt a Leicester City komoly lehetőség előtt áll. A legfőbb, sőt lassan az egyetlen üldözőjük, a Tottenham ugyanis az Anfield Roadra látogat, ahol mostanában nem sok babér termett nekik. A Rókák a Southamptonnal csapnak össze, ami szintén nem könnyű menet, viszont hazai pályán ez a Leicester bárki ellen jó egy egygólos győzelemre. Igazán komoly rangadókat nem tartogat ez a játéknap, de természetesen ettől még végéig zongorázzuk, hogy mit várunk mi a hétvégétől. Egy kis torlódást a táblázat első és hátsó részében egyaránt. Hajtás után a részletek.

Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.

Folytatódik az esztelenség és a kiszámíthatatlanság kedvenc bajnokságunkban. A hétvégén is számos dologra fény derül majd, mi pedig most már sokadik alkalommal próbáljuk kitalálni a szombati és vasárnapi mérkőzések végeredményét. A hét mérkőzése pedig természetesen a Tottenham Hotspur - Arsenal, amiről hosszabban is olvashattok.

Azért még bőven van hátra jó pár kör a Premier League küzdelmeiből, de március környékén már egyre jobban izzik a levegő, ráadásul beindulnak és felgyorsulnak az egyéb sorozatok újabb és újabb körei is. Ebben az a legérdekesebb, hogy mindössze a Leicester City az egyetlen csapat a bajnokaspiránsok közül, akiknek pusztán csak a bajnokságra kell fókuszálniuk. A legnagyobb kérdés tehát az, hogy például be tudja-e húzni a két mérkőzést otthon a Leicester City, amivel jó eséllyel még növelhetné is előnyét a bajnokságban. A Manchester United-Arsenal kiemelt mérkőzést ismételten két elkötelezett szurkolóra bíztuk, utána pedig következhetnek a többiek. Kezdődjön a tánc!

A szezon mintha csak tegnap kezdődött volna, mégis a fél világ azt próbálja megtippelni, hogy ki lesz a bajnok. Persze, ilyenkor már nem csak papíron a keretek erősségéből tudunk következtetéseket levonni, mint ahogy azt szeptemberben tettük. Mert ugye ki mondta volna, hogy a Chelsea ott lesz, ahol van és, hogy a United sem bír majd elrugaszkodni? Ha valaki mégis, akkor gondolta-e, hogy a City nem fog utcahosszal vezetni a másik két pénzeszsák gyengélkedését kihasználva? Oké, naná, hogy az Arsenal drukkerek, mi ezt mindig így gondoljuk. De akkor pont mi,  Ágyúsok gondoltuk volna-e, hogy ha már csak a City marad az úgymond nagyok közül, még akkor is bezavarhat egy harmadik?