
„Az apokalipszis elmarad, mert meguntuk”

A fiatal férj lélegeztetőgépen a kórházban, a feleség esténként a telefonba mesél neki, hogy ne adja fel. Míg a férfi öntudatlanul fekszik, a nő segít anyósának és apósának becsatlakozni a legjobb barátaik temetésének online közvetítésébe. Esténként az ápolók felhívják, és ott hagyják a kihangosított telefont a férje feje mellett. Mesélés közben megpróbál mindig egyvalamire koncentrálni, „egyetlen valamire, hogy a többit elfelejthesse. Ma a barlangok ez a valami. Holnap talán Nina Simone lesz. Megint. Holnapután esetleg Ray bólogató feje, amikor olyasmiről beszélt, ami izgatta”.
Pontosan emlékszem, hol és mikor olvastam a haiti író, Edwidge Danticat novelláját, aminek végén kissé megilletődötten pislogtam körbe. 2021 áprilisa volt, a Westend éttermi zónája, ahova csak védettségi igazolvánnyal lehetett belépni, és csak evés közben lehetett levenni a maszkot. A kivételezettek akkor még bőven kisebbségben lévő kasztja, az oltottak közül két-három ember ült a jókora, kordonnal és biztonságiakkal elkerített részen. Minket kerülgettek a kevésbé szerencsések, akiknek nem jutott még oltás, és hazafelé igyekeztek az elviteles zacskóval.
Lépj be a Körbe, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére a közelmúltban a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg felületeinken. Ebben közösségként együttes a felelősségünk, a mienk kiemelt. Amíg újragondoljuk a teendőinket, nem minden cikkünk alatt lehet kommentelni. Egyszersmind kérjük és köszönjük, ha nem csak szabályzatunk betűjének, de a szellemének betartása felett is segítetek őrködni.
Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.