Érdekesség szempontjából egy elnök megölése nyilván felülmúlhatatlan, de Lee Harvey Oswald életében voltak még figyelemre méltó pillanatok. Például az a két és fél év, amit John F. Kennedy megölése előtt a Szovjetunióban töltött.
Oswald marxistának vallotta magát. 15 éves volt, amikor kezébe került egy szórólap Julius és Ethel Rosenberg, a Szovjetuniónak kémkedő atomtudós házaspár halálos ítéletéről. Ennek hatására kezdte "keresni a kulcsot" a környezetéhez, amit saját bevallása szerint "a szocialista irodalomban" talált meg. Még tengerészgyalogosként kezdett oroszul tanulni, majd leszerelése után, 1959. október 16-án a Szovjetunióba utazott, ahol már másnap közölte felvigyázójával, hogy ott szeretne letelepedni.
Állampolgársági kérelmében azt írta, "kommunista és munkás vagyok, aki egy dekadens, kapitalista társadalomban élt, ahol a munkások rabszolgák". Két héttel Moszkvába érkezése után az Egyesült Államok nagykövetségére ment, hogy lemondjon amerikai állampolgárságáról. Itt arról is tájékoztatta Richard Snyder konzult, hogy meg kívánja osztani a szovjet hatóságokkal mindazt, amit tengerészgyalogos korában egy CIA-bázisnak is otthont adó amerikai katonai reptéren megtudott.
A KGB nem bízott benne. Egyrészt nem tartották elég okosnak. Annyira nem, hogy emiatt jutottak arra a következtetésre, hogy nem lehet a CIA ügynöke.
"Intellektuális képzettsége és képességei alapján nem vetett volna túl jó fényt az FBI-ra vagy a CIA-ra."
Ezt Vlagyimir Szemicsasztnij, a KGB Oswald ügyével foglalkozó vezetője mondta róla. Ő mondta azt is, hogy az értesülések, amiket Oswald megosztott velük, többnyire elavult és már ismert információk voltak.
Mivel elutasították menedékkérelmét, turistavízuma lejártakor Oswald felvágta az ereit. A nemzetközi botrányt kerülendő a szovjetek végül menedéket adtak neki, de eltávolították Moszkvából. Így került Minszkbe, ahol 1960 januárjától 1962 júniusáig élt.
Itt egy tévé- és rádiógyárban dolgozott (itt egy csomó kép a gyárról), idejét pedig egyetemistalányok hajszolásával töltötte. Akik ismerték, ötven évvel a Kennedy-gyilkosság után is kételkednek benne, hogy ő tette. "Meggyőződésem, hogy ártatlan. Nem lett volna képes megölni senkit" - mondta Ernszt Tyitovec, aki az egyik legjobb barátja volt.
Oswald, ahogy korábban sehol máshol sem, végül Minszkben sem tudott beilleszkedni. "A KGB-nek nagyon gyanús volt, mert nem érdekelte a marxizmus. Nem járt marxista szemináriumokra. Nem olvasott marxista irodalmat és még szakszervezeti gyűlésekre járt. Felmerült hát a kérdés, hogy mit keresett egyáltalán ott" - írta erről Vjacseszlav Nikonov, aki a Szovjetunió bukása után áttanulmányozhatta a KGB minden, Oswaldról gyüjtött adatát.
Az amerikait állandó megfigyelés alatt tartották. Oswald Minszkbe költözésekor különös kegyben részesült, azonnal lakáshoz juthatott - erre egy agglegénynek amúgy esélye sem lett volna. Ráadásul nem is akárhol kapott lakást. Minszk központjában, a Kommunista utcában élhetett. Mint később kiderült, azért, mert így könnyebb volt megfigyelni. De hiába hallgatták le, nagy titkok helyett csak kis családi drámákról értesülhettek.
Norman Mailer, aki 1995-ben tekinthetett bele az Oswaldról szóló KGB-aktákba, például ezt a családi veszekedést jegyzetelte ki:
Oswald: Te sosem csinálsz semmit!
Oswald neje: Kitakarítottad már valaha ezt a lakást, legalább egyszer? Én már 21-szer takarítottam. Ha te takarítasz, egész nap azt hallgathatom.
Oswald: Te meg délelőtt tízig alszol, aztán nem csinálsz semmit. Pedig ki is takaríthatnál.
Oswald neje: Szükségem van az alvásra. Ha nem tetszik, visszamehetsz az Amerikádba!
Oswald 1961. április 30-án házasodott meg, hat hét ismeretség után vette el Marina Pruszakovát, akinek az apja amúgy a szovjet belső elhárításnak dolgozott. Pedig Oswald akkor már vissza akart térni az Egyesült Államokba. Február 13-án jelezte is ezt az amerikai követségnek. "A munka unalmas. A pénzt, amit keresek, nincs hol elkölteni. Ahogy egyre jobban beszélek oroszul, egyre inkább tudatosul bennem, hogy milyen társadalomban is élek" - írta naplójába. A szovjet és az amerikai hatóságok végül másfél évvel később 1962 júniusában engedélyezték, hogy a házaspár és kislányuk elhagyja a Szovjetuniót. (Via BBC, PBS)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.