Köpenybe és harci festésbe öltözve, szenvedéllyel és örömmel telve üvölt Grandpierre Atilla, miközben sámánisztikus őrületbe korbácsolja magát. Tulajdonképpen a sámánpunk bandája, a VHK mellett a Gogol Bordello kb. olyan erőteljesnek tűnik, mint a Hegedűs a háztetőn egy középiskolai előadása.

– ezzel az ajánlóval hozott le a Vice egy cikket a Vágtázó Halottkémekről (angolul: Galloping Coroners, németül: Die Rasenden Leichenbeschauer).

Történelmi pillanat ez, mert Magyarország eddig szinte csak szélsőjobbos témákkal vagy a Jobbik miatt szerepelt a Vice-ban.

A cikk úgy kezdődik, hogy

Grandpierre Atilla egy szabadgondolkodó zseni az egyre konformistábbá váló világban.

A kommunisták nem értették meg „az ezer barbár erejét elővarázsoló Grandpierre keleti sámánokat idéző dobolását”, ezért egy évtizedig be volt tiltva. Ilyen volt egy 1984-es fellépésük a balatonszemesi rocktáborban:

A Vice említi a zenekarról készült, Akik móresre tanították a halált című dokumentumfilmet, és azt írja, a 62 éves Grandpierre úgy ugrál a színpadon, mintha fele ennyi idős sem volna. A magazin ír arról is, hogy Grandpierre a zenélés mellett elismert csillagászként, akadémikusként és történészként keresi a kenyerét.

A VHK 1975 és 2001 között volt aktív, de 2009-ben újra összeállt. A kieső időszakban Grandpierre (aki Attiláról Atillára változtatta a neve írásmódját) a Vágtázó Csodaszarvassal és a Vágtázó Életerővel zenélt.

A Vice dicséri a VHK tavalyi, Veled haraptat csillagot című lemezét, és egy interjút is közöl Grandpierre-rel, ezekről:

Ha a VHK nem politizál, akkor miért tiltották be a kommunisták?

Mert túl pozitív érzéseket váltott ki az emberekből, és féltek, hogy nem tudják majd kontrollálni a tömeget.

Melyik volt a legvadabb VHK-buli?

Nehéz válaszolni. 1993-ban a Szigeten csak 30 percet játszhatott a banda, de a tömeg addig üvöltötte, hogy VHK, hogy végül 60 percig maradhattam a színpadon. Egyszer Münchenben került a tömeg eksztázisba a koncertjük után, 20 percig tapsoltak, doboltak, üvöltöttek és sikítottak a bajor fiatalok, és persze szétverték a helyet.

Hogy állt össze újra a VHK?

Miután kilépett a VHK-ból, Grandpierre megcsinálta a rocktól távolabb álló Vágtázó Csodaszarvast, ami egy gyerekkori álma volt, és ugyanolyan fontos neki. Viszont a VHK vadsága annyira hiányzott neki, hogy amikor 2008-ban találtak egy új dobost, megint összeálltak.

Volt ösztönzés, hogy újra agresszív rockot játsszon?

Grandpierre szerint sosem játszottak „agresszív rockot”, a VHK zenéjét a genetikai memória kollektív tudattalanjának kozmikus ösztöne szüli. Grandpierre szerint a hipnotizáló, elementáris erőt a kozmoszban jelen lévő élet természetének ereje adja.

Grandpierre misztikusnak, sámánnak tartja magát?

Nem, csak próbál egészséges ember lenni a szó teljes értelmében.

Az improvizálás még mindig fontos a VHK-nak?

Grandpierre szerint az improvizáció nem igazán jó kifejezés. Ők inkább úgy mondaná, hogy játék közben ősi erőkkel lépnek kapcsolatba, és ezeknek adják át a zenéjük feletti irányítást.

Miért változtatta Grandpierre Attiláról Atillára a nevét?

Mert a magyar fonetikus írás, és úgy kell ejteni a nevét, hogy Atilla. 2007-ben látott egy 5. századi érmét, amin Atilla, a hun neve volt olvasható görögül. Akkor jött rá, hogy az Atilla a név helyes írásmódja.

Van-e hatása Grandpierre munkájának a VHK-ra?

Van. Grandpierre így magyarázta:

„Nemrég publikáltam egy új elméletet a földi élet eredetéről, azt bizonyítva, hogy az első sejt nem élettelen anyagból jött létre, hanem egy átfogóbb kozmikus életformából, amit a kvantumvákuum közvetített.”