• Egy fénykép és egy pár mondatos interjú segítségével mutat be utcán élő embereket a Homeless of Budapest.
• A projektet ketten, Pivonka Krisztina és Kis Ervin Egon hozták létre.
• Nem megváltani akarják vele a világot, csak közelebb hozni azokat az embereket, akik mellett nap mint nap oda se nézve elhaladunk.

Az egész ötlet egy váratlan impulzusból született. Régóta követték a Humans of New York blogot, amin az amerikai nagyvárosban élők mesélnek szintén egy-egy kép mellett pár mondatot életükről. Közben pedig itthon régóta foglalkoztatta őket a hajléktalanság kérdése.

A társadalom egy része elítéli őket. Ők azok, akik azt gondolják magukról, hogy velük ez soha nem történhet meg. De közben láttam, hogy a hajléktalanság mennyire sokszor nem személyes döntések eredménye.

- meséli Kis, aki egyébként a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért elnöke, de 15 éve televíziós újságíróként dolgozott, és dokumentumfilmeket is készített

Ez az egész helyzet Magyarországon olyan, mint egy nagy tócsa. Gondoltuk, beledobunk egy kavicsot, és megnézzük, merre gyűrűzik tovább a hatása.

A történetek és a képek mellé ők nem is akarnak semmit odaírni, elmondásuk szerint nem értékelni akarnak, csak bemutatni.

Eddig 15 interjút készítettek, ezekből 11 olvasható már a blogjukon. De a projektet hosszú távra tervezik, sokáig szeretnék folytatni.

Kis azt meséli, a hajléktalanokkal való beszélgetés során őt már nem igazán érte meglepetés: találkozott angolul perfektül tudó, és többdiplomás emberrel is az utcán. Ezek a találkozások is azt igazolták, hogy bárkit érhet olyan szerencsétlenség az életében, ami után utcára kerül. Az internetezők reakciói viszont meglepték. Azzal, hogy mennyire sokrétűek voltak.

Ugyanaz a kép, ugyanaz a történet, és mégis annyira más típusú reakciókat hoz ki az emberből. Az egyikük elolvassa a történetet, és utána odaírja, hogy megszakad a szíve, a másik meg azt, hogy ezek után nem fogja zavarni, ha halálra fagyott hajléktalant lát az utcán.

De Kis szerint az ilyen hozzászólásoknak is lehet értéke, például ha a kommentelő bejegyzéséhez hozzászól egyik ismerőse, és megpróbálja elmondani neki, hogy ez soha nem ennyire egyszerű történet.

Nem akarjuk megváltani a világot, nem akarunk adományokat gyűjteni, de a társadalmon belüli beszélgetésekhez a történeteinkkel egy impulzust talán hozzá tudunk tenni.

- mondja a blog céljáról Kis.

Az interjúkat Kis készíti, a portrékat Pivonka Krisztina. Őt régóta foglalkoztatta az a kérdés, hogyan történhet meg emberekkel az, hogy odáig jussanak, hogy semmijük ne legyen, egy vacok sem, ahova visszahúzódhatnak. Otthona környékén élő hajléktalanokkal régóta beszélgetett, megismerte a történeteiket, például hogy egyiküket hogyan fosztotta ki előbb a férje, majd az ügyvédje.

A bloggal szerinte első körben az volt a céljuk, hogy bemutassanak olyan embereket, akiket nap mint nap rengetegen vesznek semmibe. Odapillantás nélkül mennek el mellettük az utcán, és felhúzzák az autó ablakát, ha közelednek.