Mondik Noémi most ne figyeljen: soha szoftver annyi kárt nem okozott a vizuális kultúrának, az emberi szépérzéknek és általában a számítástechnika nagyszerűségébe vetett hitnek, mint a Microsoft Paint.

Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy Microsoft Paintet a világon soha senki nem választotta önszántából. A Paintet (leánykori nevén a Paintbrush) senki nem tölti le, és főleg senki nem adna érte egy fillért sem, hanem jön a Windowszal, és egészen az 1.0-ás verziótól, tehát lassan 30 éve keseríti azok életét, akik szeretnének egy képet megnézni, vagy egy képpel valamit csinálni.

Számításaim szerint a Microsoft Paint a felelős az elmúlt 30 évben a világon készült összes Comic Sans-os logó, Times New Roman-es cégtábla, plakát és molinó, szöszös, pixeles, szétesett, szabad szemmel kivehetetlen brossúra 87 százalékáért.

És ők még csak a profik. A többiekből, az úgynevezett amatőrökből a Paint sikeresen kihozta a kétévesen zsírkrétát ízlelgető gyereket: a világ összes óvodájában nem született annyi házikós, napocskás interdiszciplináris alkotás, mint amennyi az elmúlt 30 év alatt a Paintben. Felnőttek által.

Persze erre lehet azt mondani, hogy

nem a fegyver a felelős, hanem aki meghúzza a ravaszt.

De aki legalább a tévében látott egy Photoshopot, Illustratort vagy egy Gimpet, az pontosan tudja, hogy a Microsoft Paint hosszú ideig annyira kezdetleges és annyira limitált szoftver volt, hogy az már kártékonnyá tette, még akkor is, ha külön pénzt soha nem kellett érte fizetni. Persze volt, aki ki tudott belőle hozni valamit: az alábbi videót évekkel ezelőtt milliók csodálták, mert ami történik, az olyan, mint amikor valaki korongecsettel meg hengerrel nekiáll, kifesti a Sixtus-kápolnát:

A Paint eredeti képformátuma, a tömörítetlen, ezért feleslegesen hatalmas méretű bmp ráadásul teljesen web-inkompatibilissá tette a produktumot, de sajnos ez sokaknak nem tűnt fel: egy egész generáció töltött el az életéből nettó hónapokat azzal, hogy bmp-ben a netre felpakolt képek letöltődésére várt.

Azt az időt már senki nem adja vissza.

Aztán jött a csoda, és a Painttel már tömörített, a netre teljesen megfelelő egyéb fájlokat, például jpg-et is meg lehetett nyitni, és el lehetett menteni, de ezt sokan csak évek múltán vették észre, amikor operációs rendszert frissítettek. És még akkor sem lehetett biztosra menni. Valószínűleg nem emlékszik már rá senki, de megesett, hogy ha az ember telepítette mondjuk az Office 2000-t, akkor elromlott a Paint, és nem lehetett jpg-ben menteni a képeket. Semmi baj, turkált az ember egy kicsit a Registryben, megkereste a HKEY_LOCAL_MACHINE\Software\Microsoft\Shared Tools\Graphics Filters\Export\Jpeg sort, és már kész is volt.

A Paint máig érkezik a Windowszal, és mostanra egész elfogadható, bár olyan alapvető funkciók hiányoznak belőle, amik más képszerkesztőkben évek óta megtalálhatók. Tényleg egy vicc, főleg ahhoz képest, hogy ha valaki egyszer is megszokta a Photoshopot, ami mégiscsak a photoshopolás de facto standardjává vált, előbb nyúl ingyenes, online képszerkesztőkhöz, mint mint hogy elkezdene szenvedni a Painttel.

A Paint a számítástechnika Skodája:

hiába van benne jó motor, hiába javult az összeszerelési minőség és az ár-érték-arány, aki annak idején üldögélt már órákat az árokparton az érdi emelkedőn, mert nem ment fel rajta a az autó, az kétszer is meggondolja, hogy újra Skodába üljön-e.

Mondik Noémi és a hozzá hasonló zsonglőrök tehetséges művészek, aki sportot űznek abból, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a Paintből. Ahogy Michelangelo egy rozsdás fejszével is jobb szobrot faragott volna, mint mi mindannyian egy teljes Black & Decker-készlettel. De ettől a rozsdás fejsze még rozsdás fejsze marad.