A hatalom sokak szemében a legnagyobb kísértés, mások számára nem csupán az irányításról vagy az uralomról szól, hanem a szenvedélyekről. Bármilyen szenvedélyről, ami könnyen függőséggé válhat. Pénz, ital, szerencsejáték… és nők. A nők helye ebben a torz világban a férfiak alatt, esetleg a karrierépítő kanapékon van. Szigorú életkori és esztétikai megkötésekkel, természetesen.
Mondhatnánk, hogy a politikus éppolyan ember mint a többi, azonban a hatalom, a szex és egyéb szenvedélyek és függőségek úgy tűnik, kéz a kézben járnak. Vajon egyik hozza a másikat, vagy csak túl nagy ezekre a kísértés a politikai vezetők számára?
Az USA-ban már Kennedy elnök is hírhedt volt arról, hogy női trófeákat gyűjtött, bár ekkortájt ezek a kilengések nem voltak kifejezetten publikusak, de annyit mégis feljegyeztek, hogy a szokatlanul fiatal és jóképű elnök bizony szexfüggőségben szenvedett. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb szexbotránya Bill Clintonhoz és gyakornokához kötődik. Az "orális irodában" történtek taglalásában a sajtó már egyáltalán nem szégyenlősködött. Az olasz Silvio Berlusconi pedig egyenesen büszke volt „hódításaira”, egész addig, míg egy kiskorú prostituálttal folytatott üzlete lassan, de biztosan pontot nem tett karrierje végére is, még ha ő ezt nem is ismeri fel. Legutóbb a francia elnök háza táját is szexbotrány rázta meg, mikor ismert színésznő felesége mellé egy szeretőt is beújított, majd miután a sajtó kitálalt, kiderült, nem múló románcról van szó.
Magyarország ha jobban nem is teljesít, de úgy fest ezen a fronton is tartja a lépést. Bár nálunk még nem vizsgálták át drogkereső kutyák a parlament vécéit, de illegális drogok helyett (vagy mellett?) teljesen legálisan lehet alkoholt fogyasztani a T. Ház büféjében (10-12 üveg el is fogyegy ülésnap alatt), és a pletykák senkit sem kímélnek. Egymás után kerülnek nyilvánosságra vezető politikusok hálószobatitkai és egyre több a már első ránézésre szimpa rágalmazási ügy is. Mindig is suttogtak ezt-azt a városban néhány honatyáról, fel-felrebbent egy-egy szeretőről, vagy az ivási szokásairól szóló hír, ritkábban az, hogy prostituáltakkal múlatja az időt, azonban mostanában egyre több pikáns "leleplező" cikk lát napvilágot. A jelenség pártállástól független, és az ügyeket hosszasan sorolhatnánk, de nincs rá gusztusunk.
Magyarországon még inkább csak a házasság, mint a karrier a tét. Még nem volt rá példa, hogy politikus szexbotrány miatt lemondani kényszerüljön. A legutóbbi időking szemérmes volt a (bulvár)sajtó, és megértő a munkahelyi környezet.
Mit megértő, egyenesen támogató. A szexuális visszaélések sora ugyanis egyszerű munkahelyi zaklatással kezdődik. Amit olvashatunk, majdnem teljesen bizonyos, hogy csak a jéghegy csúcsa. Nagyhatalmú embereket ritkán jelentenek fel, ellenük ritkán indul eljárás szexuális visszaélések miatt. Bár sokszor nyílt titok, hogy X, vagy Y mit meg nem enged magának a beosztottaival szemben, a téma tabu.
Ebben a macsó világban az agresszió alapértelmezett. Nemcsak a verbális és a közúti durváskodás megy, de vélhetően a szexuális agresszió sem ritka. A beosztottak pedig nem szívesen tesznek feljelentést a főnökeik ellen. Azért van rá példa, ha nem is itthonról: a Nemzetközi Valutaalap elnöke Dominique Strauss-Kahn az elnökjelöltséget és a teljes politikai karrierjét bukta el szexuális zaklatások és nemi erőszak vádja miatt, Katzav izraeli ex-elnököt pedig hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélték beoszottjai zaklatása, és egyikük megerőszakolása miatt. Vannak, akik lemondásra kényszerültek, megint másokról csak felreppennek a pletykák, majd elültek.
„Hunt or be hunted” - mondja Frank Underwood a House of Cardsban. Szállóigévé lett a mondás, és nem véletlenül: a politikus vadászik hatalomra, győzelemre. Ha kell, használja majd eldobja a nőket is. Mindenáron, kihasználva akit csak lehet. Persze a valóságban a játszadozó politikust is kihasználják, ha a szenvedélye túlnő rajta: könnyen létrává, ugródeszkává, fizetővendéggé, vagy megzsarolt szerencsétlenné válhat, ha észbe nem kap.
Vajon azért lesz politikus, vagy befolyásos ember valaki, mert alapvető pszichés probléma vezeti a hatalmi játszmákba, vagy aki a hatalom közelébe kerül, csomagban kapja a többit, a függőséget is? Kell-e egy alapvető hajlam a hasonló gátlástalan viselkedésre, vagy a hatalom csúcsán ritkább a levegő és az erkölcsi érzék is megváltozik? Nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy könnyen érezheti úgy a magasra jutott ember, hogy neki már nem kell megfelelnie semmilyen mércének, ezek felett áll. A rendszer így működik, ez a dolgok rendje. Pia, szex, korrupció, drog, agresszió, egyik hozza a másikat.
A női test szolgáltatássá, a fiatal és szép nő státusszimbólummá, a férfi hatalmának szimbólumává erodálódik. A "hivatalosan" kiválasztottakat nem csupán pénzzel, szép ruhákkal, drága utazásokkal, de az elmúlt pár hét sajtóhíreit olvasva láthatjuk: pozíciókkal, előmenetellel, pályázati pénzekkel is jutalmazzák. Lojalitásuk és szolgálataik a csereáru.
A politikusok többsége férfi. A tesztoszterontól duzzadó környezet, a politika macsó játékszabályai vajon generálják ezeket a problémákat, vagy csak túl sokan vannak közöttük olyanok, akik nem tudnak ellenállni ezeknek a kísértéseknek? Vajon más lenne a politikai élet, mint Westeros szextől fűtött játszmáinak helyszínei, ha több nő kerülne vezető pozícióba?
További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.