"Ez a harc lesz a végső
Csak összefogni hát!"
Az Internacionálé e két sora remekül összefoglalja Orbán Viktor ünnepi beszédének lényegét. Ha megint lesz kétharmad, akkor Magyarország jövője végre eldől, és egy boldog hely lesz – figyelmeztetett mindenkit. Ami a proletár indulóban összefogás, azt Orbán egységnek nevezte, a végső harcot pedig sorsdöntő választásnak. A boldog Magyarországban mindenkinek lesz munkája, ígérte.
A miniszterelnöki beszéd alapmotívumai megegyeztek az október 23-i beszédével, annyi különbséggel, hogy most szelídebb volt. Az apokaliptikus vízió helyett a remény kapott hangsúlyt, ám ettől a tét nem lett kisebb. A 2014-es és a 2010-es választások a magyar történelem olyan fordulópontjaivá emelkedtek ebben a beszédben is, mint 1956 és 1848 voltak. A Fidesz a magyar történelem betetőzése lett, egy küzdelmes évezred végpontja.
További újdonság volt, hogy a rezsicsökkentés is történelmi léptékű hőstetté nemesedett.
Így növekedett az előző parlamenti választás akkorára, mint Petőfiék forradalma vagy az 56-os szabadságharc.
A miniszterelnök szerint az 1848-as áprilisi törvények és a mostani rezsicsökkentések értelme és jelentősége azonos. Olyan jóléti intézkedések, amelyek a szabadság zálogát jelentik.
Ezeket mind legyőzte a parlamenti többség, és ezzel többet is elvégzett annál, mint lehetett. Legalábbis Orbán Viktornak ez volt az érzése, miközben 2010 óta minden nap ezen dolgozott.
Mindehhez egység kellett, olyan, ami sehol máshol nincs Európában. Egyértelműen a parlamenti kétharmadra gondolt. A kétharmaddal tehát meg lehetett vívni a szabadságharcot, de a teljes győzelemhez most megint kellene a kétharmad. Ezt a következő gondolatmenettel bizonyította a kormányfő:
Az egység ad csak erőt a leküzdhetetlennek hitt feladatok véghezvitelére. Ha nincs erő (kétharmad), akkor gyenge lesz a nemzet. Ha gyenge lesz, akkor gyáva is lesz. A gyengeséget és a gyávaságot pedig nem bocsátja meg a történelem. Kétharmad nélkül
Orbán egyetlen ironikus, a politikai ellenfelekkel szemben megengedő kiszólást is mondott, ezzel legalább egy pillanatra oldva a pátosz és a történelmi prófécia keménységét: Széchenyi azt kérte, ha felakasztják az első szabad magyar kormányt, akkor őt Kossuthtal háttal akasszák. „Ők a mi őseink” - mondta.
Azért nagyon megengedő most sem volt, mert ahogy saját kormányát a szabadságharc hőseihez hasonlította, úgy az ellenfeleiről a „labancok, muszkavezetők, pufajkások” jutottak eszébe. A 2010-es választás utáni kétharmad olyan válasz volt nekik, mint 1956 volt a szovjeteknek, vélekedett.
Hosszabb metaforák tették költőibbé a miniszterelnök mostani szózatát a szokásosnál. Ezek közül a legfontosabb a „hagyma” motívom volt, „melyet a magyar nép televényébe valaki elültetett”, és azóta is mindig kihajt.
Eddig Orbán Viktor rendre utalt beszédeiben, hogy a Fidesz nem bízhatja el magát. 2002-ben is mindenki a zsebében érezte a győzelmet, aztán mégis a baloldal győzött. Most viszont már nem a győzelem lett a kérdés, hanem annak mértéke.
Pont ott vagyunk, mint 2010-ben. Akkori országértékelő beszédében azt mondta, hogy kis többség kis változást, nagy többség nagy változást hoz. Akkor is a kétharmadért kampányolt a párt, a győzelmet már borítékolta. Most sincs ez másképpen, ezért is lehetett Orbán kevésbé fenyegető mint október 23-án volt. Most nem tudja elképzelni, hogy ezt elveszítheti.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.